Asperger szindrómások, autisták, milyen tüneteitek vannak, amik megnehezítik a hétköznapjaitokat, illetve amiket mások is észrevesznek?

Eltévedés szintúgy.

Lassúság, összezavartság főleg a munkát nehezíti meg. Sok mindent nehezemre esik felfogni, sokszor el kell mondani mire megértem, ez szintén munkahelyi rémálom.

Mondok valamit egyenesen és azt hiszik, hogy valamire utalgatok, meg célozgatok. Pedig csak azt mondtam, amit akartam, azért, mert azt akartam mondani. Nincs mögöttes, egyéb kétértelmű tartalom. Más meg sokszor okot és rejtett dolgot keres benne. Pedig ez így egyenes, őszinte. És ez sokszor pont akkor szokott így lenni, amikor kedves akarok lenni, kellemes élményről, jó dologról beszélek. Pont a mosoly lenne a cél, de rosszat gondolnak rólam. Olyat látnak bele, ami nincs is ott. Mintha pszichopatákon edződött volna előtte, aki így reagál, akit hozzászoktattak a gyanakváshoz. Rossz belegondolni, hogy hogy meg tudták mérgezni azt, aki így reagál rám. Mert sosem tud hinni nekem és ellazulni, hogy én nem olyan vagyok. Olyan rossz. Nem hiszem, hogy az én hibám, hiszen én nem gondolok rosszat, én nem célozgatok. De tudom, hogy oda kell rá figyelnem, hogy jobb ember lehessek. Folyamatosan tanulok és figyelek.

Meg nem szabad magamról, meg az érdekes dolgokról beszélni, mert másnak nincs türelme hozzá, hogy odafigyeljen. Ezeket meg kell tanulni, pedig nagyon nem tartom magam butának. Ha pár másodperc alatt nem tudok elmondani valamit, akkor inkább bele sem kezdek, mert türelem kellene odafigyelni rám.

Nagyon oda kell figyelnem, hogy mit mondok. Sokszor rgyáltalán bele se merek kezdeni dolgokba, mert félek előre, hogy rosszul és más által félreérthetőnek mondok valamit, hiába van egy egyszerű jelentése. Sokszor inkább megszólalni sem merek, pedig olyan sok dologról szeretek beszélgetni (is).

Nekem nagyon sokszor nincs is kedvem beszélni a testvéremhez, a párjához és a szüleimhez sem mert vannak dolgok amit nem értek meg rögtön csak nehezebben, akkor nincs türelme a testvéremnek és a testvérem párjának sem de még az anyámnak sem hozzá.

Egy dolognak örülnék ha 50 éves korom előtt el tudnék költözni a testvéremtől és a párjától, és még a településen belül is elköltöznék.

És nem képesek megérteni engem, hogy azért nem megyek el árufeltöltőnek mert egyszerűen nem érzém ott jól magamat. Mert ha elfejtenék egyik terméket a megfelelő polcra helyezni akkor kirúghatnak engem a fenébe.

Ezért jobb ha akadály mentesített védett munkahelyemen belül érem el az öregségi nyugdíjkorhatárt.

Elegem van, hogy szokszor értelmi fogyatékossággal élő Autizmussal élő felnőttnek tekintek engem néh otthon, mikor nem vagyok értelmi fogyatékos hanem szociális kommunikációs térben és szociális szabályok megértésénekés viselkedésének a területén vagyok fogyatékos.

Pl. Nem tudom felismerni időben az érzelmeket, ha valakinek rossz kedve van akkor időben fel ismerjem, hogy ne szóljak hozzá stb.