Van itt rajtam kívűl második generációs autista?

A neurodiverzitás genetikusan örökletes, szóval ez kb a többség, csak régebben nem tudták diagnosztizálni, szóval az idősebb generációnak noncs róla papírja.

Pláne nőknél, mert ugye az a kép, hogy az autisztikus gyerek az imádja a vonatokat, de pl ha egy kislány a barbiekra volt rákattanva ilyen szintig, az nem tűnt fel, pláne ha emellé szép gyerek volt.

Aztán felnőttként meg általában kapott egy szorongás+depresszió kórképet és csókolom, meg rá egy marék pirulát.

De ja, néha amikor kifejti nekem, hogy nem tud ékszert hordani mert irritálja, hogy bizonyos ruháknak "nincs jó anyaga", "válogatós", vagy hogy ha be van kapcsolva a tv a háttérben, nem hallja a beszélgetéseket... szóval ja.

Nem tom, én inkább vagyok papírral mint anélkül.

Nyilván régen is volt ilyen, csak akkor "elcserélt gyerek" volt, vagy egyszerűen a falu bolondja, attól függően, hogy az adott közegben mit tartottak hasznosnak.

Mondjuk 100 éve kinn a búzamezőben kaszálva az embernek sokkal kevesebb társas érintkezés volt szükséges mint mondjuk ma egy teszkós pénztárosnak.

Van ez a mondás, hogy az embert nem a fogyaték gátolja sok esetben, hanem a társadalom, ami direkt úgy van berendezve, hogy bizonyos emberek ne tudjanak érvényesülni.

Hány melóhely van, ahol 2020 előtt be kellett caplatni az irodába, most meg érdekes mód otthon a kanapén is el lehet látni ugyanazt a feladatot?

Hány olyan munkahely van, ahol kifejezetten kedvez a feladat kör a rendezettséget, sőt monotonitást kedvelő, nem túl társasági embereknek, de nem, mert az undorító anyagú uniformis kiselejtezi a legtöbb autisztikus jelentkezőt.

És a diagnózis hiányában, nem nem lesz kevesebb autisztikus, ahdh stb ember, csak egy csomó olyan, aki nem érti miért esküdött össze ellene a világ, és általában magát okolja mindenért.

Nevezzük nevén a gyereket, mert az lehetővé teszi, hogy több információhoz jusson az ember.

Illetve megtaláljuk a közösséget, és az által, hogy kommunikálunk kicsit kevésbé leszünk kiszolgáltatva kuruzslóknak, vagy olyan szervezeteknek mint pl as Augism Speaks, akik nem az autisztikus egyénnek segíteni akarnak hanem a szőnyeg alá söpörni a problémát, és elkussoltatni mindenkit.