Asperger-szindrómásként hogyan kezelhetném tüneteimet a hétköznapokban?
18 éves vagyok, tehát még tini, vagy is nem ismerek sok embert. Ebben vagyok feltűnően lemaradva a kortársaimhoz képest.
Tarsasági értelemben borzasztóan szegény gyerekkorom volt, de a szindrómám miatt nem éreztem magam magányosnak.
A férjem, unokám és vejem Aspergeres, van tapasztalatom:
minél elöbb keress megfelelö terapeutát, aki a szükséges fejlesztéseket elvégzi veled együtt és megtanít a szükséges szociális és egyéb hátrányaid leküzdésére.
Pszichiáterre semmi, de semmi szükség, de egy jó pszichológus vagy feljesztö pedagógus tényleg rengetege segíthet.
Azért kérdezem, mert ha ez jó így neked, akkor miért méred magad a kortársaidhoz? 1-2 barát bőven elég, akikre tébyleg számíthatsz.
El lehet menni közösen sportolni, kereshetsz csapatsportot is, akkor a csapat részeként lesz sok spanod és velük biztos lehet extra programokat is szervezni időnként.
Akkor, ha van vlm ,ami jobban érdekel, pl szeretsz olvasni, gyakran vannak könyvbemutatók, azokra el lehet járni, ott is lehet hasonló érdeklődésű emberekkel találkozni. Csatlakozhatsz nyelvi intézetek klubjaihoz is, ha van olyan idegen nyelv, amit szeretnél fejleszteni, ott is sok közös progit lehet szervezni az adott nyelvhez kapcsolódó kultúra mentén is. Pl mehetsz tanulni vlm hangszeren és kereshetsz magadnak egy bandát akivel időnként összejártok jammelni.
Ha pl főzni szeretsz, kereshetsz ilyen jellegű tanfolyamokat és ott is lehet ismerkedni.
Ha a szgépes játekokért vagy oda, akkor rengeteg opció van discordon és ott is spanolhatsz.
Kereshetsz olyan csoportot is,ahol hozzád hasonlóan asperger szindrómások jönnek össze, ez segítő csoportnak számít, mert együtt tudtok megküzdeni azzal, ha a nehézségeiteket megosztjátok és össze tudjátok tenni, hogy kinek mi vált be.
#4
Jelenleg sajnos az a kevés barát sem elérhető számomra személyesen.
Köszönöm a pozív hozzáállásodat! :)
A "félig hasznos" jelölés véletlen volt!
#3
Én azért megpróbálnám a pszichátert is, mert éltem met súlyos gyerekkori traumákat és kell aki alaposan megvizsgálja a pszichém.
Simán lehet egyéb szublklinikai személyiségzavarom.
A gyerekkori problémák megoldásáta is a pszichológus a jobb út, csak igen kevés esetben kellenen pszichiáter, és ha nálad ez van, akkor a pszichológus úgyis odaküld.
A pszichiáter viszont nem foglalkozik a lelkivilágod elemzésével, ez nem igazán az ö dolga
#7Egyébként elkövetettem egy bűncselekményt még 17 évesen vagy is 18 éves korom előtt.
Annak idején szedtem antidepresszánst, és éreztem javulást bár nagyon felpörögtem tőle. Na majd a pszichológus úgy is látja ha kell valami drog ami ideiglenesen segít.
Én egyedül fejlődtem, a környezetem a furcsaságaim kapcsán csak arra gondolt, hogy nem tudok alkalmazkodni, direkt vagyok ilyen, ilyen vagyok.
Igazából most tervezek szakemberhez menni. Te menj minél előbb!
Egyébként az emberek megfigyelése - mikor ki mit mond, cselekszik, hogyan cselekszik - segít rajtunk. Nekünk az alapvető társas mozzanatokat is tanulnunk kell, de megfigyelés útján képesek vagyunk erre. Én sokat agyaltam miérteken is, 10 év alatt sok dolgot értek már - nem megértem, hanem értem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!