Depressziósok! Éreztétek már hogy nem tudtok mit kezdeni az időtökkel mert semmire nincs kedvetek és előttetek áll még a fél (vagy az egész) nap?

Nekem általában felkelni sincs kedvem. Mire ráveszem magam hogy valamit csináljak, elmegy a fél nap.

Közben meg persze rosszul érzem magam mert lenne bőven dolgom. Még a szórakozást is feladatnak érzem.

Igen, ugyan ez volt velem is, míg depressziós voltam éveken át.

Képes lettem volna 0-24 az ágyban feküdni, képes voltam ugyan azokat az weboldalakat újra és újra lapozgatni.

Sorozatokat nézni újra és újra.

Napom fénypontjai talán azok voltak, mikor vettem egy energiaitalt, és leültem valami padra egy fél doboz cigarettát elszívni egy óra alatt mondjuk.

Aztán vissza a lakásba tespedni, sorozatozni és pörgetni az oldalakat. Nyomasztó volt minden egyes nap.

Ez ilyen, mármint a depresszió.

Leírni sem tudom, mennyire unalmas, fárasztó, egyhangú, nyögvenyelős, borzalmas az egész... Ma például tiszta ágyneműt akartam felhúzni, de az első paplanhuzat nem volt jó (kicsit keskeny volt, viszont rövid). Ezért abbahagytam a projektet, kb. 9 órával később végül megcsináltam (találtam egy pont megfelelő méretűt). Komolyan mondom, a gyerekeket megszülni könnyebb volt, mint ez. :) (Na jó, kicsit túlzok.)

Semmit nem csinálok egész nap. És időnként annyira fáj minden, hogy szinte levegőt alig kapok.

Furcsa, mert voltam már olyan fajta depressziós, hogy öngyilkos akartam lenni, de szinte az jobb volt.