Nekem miért nem jut semmi a jóból?

Elegem van! 25 évesen se magánéletem, se barátaim, semmi esélyem az ismerkedésre sem! A hangom olyan mint egy átkozott gyereknek, pedig már mindenféle fülorrgégészt, hangképzéssel foglalkozó specialistát bejártam, de még mindig olyan a hangom, mint egy gyereknek (megmutatom ha valakit érdekel). Rohadt sovány is vagyok, 176 centivel alig 53 kiló. Voltam 49 is, amikor ment a hasam egy hétig pár évvel ezelőtt... Tragédia. Azért vagyok ennyire sovány, mert reggelente étvágyam sincsen, a magánytól egész nap csak annyit tudok enni, ami minimálisan szükséges. Próbáltam már többet enni, mozogni, de amikor szembesültem vele, hogy esténként csak a takaró meg a kispárna vár minden egyes nap, fel is adtam. Nem tudok egyszerűen ismerkedni, mert állandóan rettegek, mit fognak a hangomhoz szólni. Az egyetemen voltam pár ismerkedős eseményen, házibuliban, rám sose néztek férfiként és gyakran megkérdezték, hogy miért ilyen a hangom. Egyszer próbálkoztam egy lánynál egy buli után, aki egyébként ismerősöm is volt FB-on, és az lett a vége, hogy egyáltalán meg se nyitotta az üzenetemet. Emiatt (az állandósult helyzet miatt) edzeni, dolgozni sem tudok. Teljesen megrekedt az életem. Már többször kiírtam itt, viszont állandóan megkaptam, hogy én csak panaszkodok. De most kiegészítem és leírom azt is, hogy mi segítene. Egy olyan barát, aki kb. velem egy korban van, kölcsönösen tudjuk egymást segíteni és lehetőleg Pesten él. Nem lelki szemetesládát keresek, hanem egy olyan srácot akivel közösen tudunk néha edzeni, támogatni egymást, beszélgetni.