Antidepresszánsal az élet? (Beszélgetős)

Bipoláris zavarom van és borderline személyiségzavarom. Én a Ketileptet kaptam az orvosomtól, valamint lítiumot. A lítiumtól eszméletlen szomjas tudok lenni, a kutat ki tudnám inni. Valamint előfordul hogy amikor írok a tollal, kifordul a toll a kezemből, és "lebénul" a kezem. Nagyon kellemetlen tud lenni. Orvosom engedélyével csökkentettem a lítium adagomon.

A Ketilepttől ugrott a libidóm. Randizgattam egy pasival, majd mikor akcióra került volna sor, nem éreztem semmit. Halál kellemetlen volt. Valamint azt vettem észre magamon hogy érzéketlen lettem, minden mindegy, és nem érdekel a párkapcsolat sem. Ha ez az ára annak, hogy ne legyek öngyilkos, akkor ez nagyon rossz "üzlet" volt :( Mintha egy élő halott lennék.

1

A lítium hangulatstabilizáló, a ketilept antipszichotikum. Az antidepresszáns egy teljesen más műfaj. Szerintem nem kell a szezont a fazonnal keverni.

"Tegnap előtt kezdtem el a 15 mg-ot szedni , annyi változott egyenlőre hogy mintha picit szoronganék és érdekes a közérzetem, fáradtabb is vagyok, szédelgek néha. Lehet hogy az emelés miatt?"

Igen. Az emelés után egy-két hétig jelentkezhetnek mellékhatások.

Igen, az antidepresszáns egy "mankó", amit idővel el kell hagyni. Azaz ez csak egy kiegészítés, mert az elsődleges kezelés a pszichoterápia. A gyógyszer nem változtatja meg a hibás gondolkodásmódot és viselkedésmintákat, de a pszichoterápia igen. Nekem ezért nem ért volna valami sokat önmagában a gyógyszer.

tb-s pszichiáterhez mentél gondolom.

én is sztk-ban kezdtem, kb 10 perc jut egy betegre, a kórházban meg konkrétan volt valami csoportterápiaszerűség meg gyógyszerbeállítás.

mondta a doki, hogy csak gyógyszert állítanak be, el kell mennem egy pszichoterápiás helyre.

a thalassa házban ambulánsan jártam csoportba, két alkalom elég volt, mivel rohadtul untam.

az egyéi terápia meg sokba kerül, főleg ha hetente kell járni, mivel ez tb alapon lehetetlen sajnos

Szia! Én annyit javasolnék, hogy ha van kedved, olvasd el el, amit én írtam ki pár napja, hogy miken mentem keresztül egész életemben:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Az egész életem egy pech-sorozat volt, és mindig kimásztam mindenből, amibe a szerencsétlenségem belesodort. Nagyon magam alatt voltam, öngyilkossági gondolataim voltak. Pánikrohamaim is voltak még mellé, és 20-on éves koromban elmentem egy pszichiáterhez, elmondtam neki pár dolgot a szörnyűségekből amit átéltem, és csak azt mondta erre: Itt van a Xanax tabletta, vegyen be belőle napi egyet és jöjjön vissza, ha elfogyott.

Nem tudom, miért gondoltam hogy a Xanax segíteni fog a sok átélt szörnyűségen. Miután elkezdtem szedni, nem éreztem jobban magam, letompult az agyam, nem tudtam gondolkodni, szédelegtem, úgy jártam-keltem, mint egy zombi.

Ha jól emlékszem, két-három évig szedtem, amikor azt mondtam hogy ebből elég. Ez a gyógyszer nem fog meggyógyítani, meg másik sem, mert magát az okot nem szünteti meg, csak a tüneteket, de még azt sem igazán.

Azt mondtam, hogy csak én egyedül tudok túljutni a lelki fájdalmaimon, meg kell próbálnom.

Nehéz volt lejönni a Xanaxról, mert függőséget okozott, pedig nem is nagy dózisban szedtem. Elkezdtem felezni, aztán negyedelni, végül már csak morzsákat vettem be, és amikor elfogyott, már nem írattam fel többet.Megváltoztattam a hozzáállásomat, abbahagytam saját magam sajnálatát, másokra összpontosítottam. Segítettem, ahol tudtam, mindig másokat helyeztem magam elé, így nem volt időm magamra gondolni, és ez bevált.

Akkor jön elő a depresszió és társai, amikor túl sokat foglalkozik az ember saját magával, és egyre mélyebbre süllyed az önsajnálatban. Ezt tapasztalatból mondom.

A gyógyír az, hogy el kell foglalni magunkat, és másokra kell koncentrálni.

Ha van is problémád bármilyen téren, meg kell próbálni félretenni és megbírkózni vele, különben életed végéig szedheted az egyre erősebb mérgeket. Mert minden gyógyszer méreg, főleg az antidepresszánsok.

Vissza kell ásnod a problémád gyökeréhez, és azt feldolgozni.

Nekem halottak napján a szülinapom előtt ment el édesanyám a szemem láttára, és teljesen kikészültem lelkileg, pokol volt a szülinap, a karácsony és a szilveszter, amit mindig együtt töltöttünk. Karácsonyfa sem volt, ünnepi lakoma sem volt, itt sírtam egyedül. Legszívesebben meghalnék, de össze kell szednem magam, mert itt van két kutya, két macska, két madár, akiknek szüksége van rám, és barátaim is vannak, akik aggódnak értem és támogatnak. Már ebből is gyűjtöttem egy kis erőt.

Ha van kedved beszélgetni egy olyan emberrel, aki legalább 5 ember kínját élte át, és még mindig talpon van gyógyszerek nélkül, állok rendelkezésedre.