Ilyen esetben hogyan élnétek meg így mindennapjaitokat?

Szia! Teljesen átérzem amin keresztülmész. Lassan 5 éve küzdök én is szorongásos pánikkal, az első 2 évben ráadásul semmi gyógyszert nem szedtem rá, csak a Xanax volt "vészhelyzetre", mert ugye mindig azt hallja az ember, hogy ezek a gyógyszerek függőséget okoznak. Minden egyes napom abban a 2 évben maga volt a pokol, gyógyszer nélkül kellett eljutnom attól a ponttól, hogy nem merek otthon egyedül maradni a szobában vagy egyedül aludni, addig, hogy az utolsó évben felkészüljek az érettségire, aztán egyetemre is tudjak járni egy ismeretlen városban, 0 ismerőssel, messze otthonról. Ezer meg egy fóbia jött közben, amiket ugye valahogy mind le kellett győzni. Nálam a szívdobogás másodlagos volt, én valamiért mindig azt éreztem, hogy nem kapok levegőt, meg akarok fulladni, ezen pánikoltam aztán be. Olyan érzés volt, mintha a légzés nem automatikus lenne, hanem minden egyes légvétel tudatos. Aztán később már nem bírtam, jött a derealizáció, deperszonalizáció, azt hittem megőrülök. Elmentem a háziorvoshoz, sürgős beutalóval pszichiáterhez és attól a ponttól egy csettintésre visszakaptam az életem.

Tanácsolom tehát, hogy próbálj ki több alternatívát - pszichológus, meditáció, sport, stb. - de ezek nem mindenkin fognak segíteni. Van az a pont, ahol szükséges a gyógyszer, hogy normálisan tudjunk funkcionálni. Ha úgy érzed, hogy a jelenlegi nem segít, akkor beszélj az orvosoddal és kísérletezzétek ki, hogy mi az ami használ. Mellette persze jó, ha sportolsz, akár csak pont annyit, hogy levezesd a stresszt, illetve a koffein elhagyása is nagyon sokat segít. Remélem valamennyit tudtam segíteni. Írj nyugodtan, ha valami kérdésed van vagy csak beszélgetni szeretnél erről olyannal, aki megérti. :)

23/L