Depressziósok elmesélnétek ti hogyan élitek a mindennapjaitokat? Van esetleg akinek sikerült kigyógyulnia ebből? SOS
Attól tartok hogy depressziós lettem. Gyerekkoromban kevert-szorongásos zavart állapítottak meg nálam, illetve pánikbetegséget. Gyógyszert akkor még nem szedtem mert tudtam kezelni a szorongásokat.
Mostanra viszont munkaképtelenné váltam, nem bírom elviselni az életet, állandóan csak aludnék legszívesebben hogy addig se kelljen szenvednem. Emellett elalvási nehézségeim vannak, este nem tudok aludni csak reggel és így délután ébredek fel. Amikor felébredek akkor érzem magam a legrosszabbul. Még egy ideig nem tudok kikászálódni at ágyból, mert ólmos fáradtságot érzek és amúgy sincs kedvem. Általában ilyenkor törnek rám pánikrohamok. A nap legnagyobb részében rettegek hogy mi jöhet , félek a haláltól, folyamatos halálfélelmem van, úgy érzem mintha egy burokban lennék elszigetelve. Sokszor van derealizációm. Félek hogy leáll a szívem vagy elájulok. A hátam , lapockám nyakam vállam majd leszakad a fájdalomtól pedig meg sem erőltetem. Egy bevásárlástól is kifáradok, a mindennapi teendőket nehezen végzem el. Nem bírom a hangzavart a nyüzsgést olyankor legszívesebben elbújnék a takaró alá. A közösségi oldalakon nem válaszolok senkinek aki ír nekem mert semmi kedvem nincs beszélni senkivel( több hónapja fel sem néztem). Kivéve az anyámmal telefonon (messze lakok a szüleimtől).Sokszor furán látok mintha megváltozott volna a világ , szédelgek sokszor. Vannak napok mikor alig eszem vagy iszom. Emésztési problémáim is vannak. Remegek , mindentől félek , minden napomon úgy érzem az lesz az utolsó és senki nem tud rajtam segíteni. Utcára félek kimenni ( de ha muszáj kimegyek ).
Jártam már vérvételen, ott a TSH 4,8 lett de nem foglalkoznak vele az orvosok, más eltérés nem volt. Voltam kardiológián, belgyógyásznál, reumatológián, tüdőgyógyásznál, hasi ultrahangon. Sehol nem tudtak semmit mondani. Emellett voltam 2 nem magán pszichiáternél is de ott sem segítettek rajtam mert nem bírtam az antidepresszánst (3 félét is próbáltam), mindnél ugyanazok a mellékhatások voltak. Szedek neuroptimot, vitaminokat, gyógynövényes teákat iszok sokszor stb... Van hogy erőt veszek magamon és csak azért is elmegyek mondjuk sétálni egyet, beszélgetni a szomszédokkal. SEMMI NEM VÁLTOZIK. Nem bírom ezt már. Ez gyógyíthatatlan?
21 éves fiatal nő vagyok, így nem tudom élni az életem. A barátom akivel együttélek nagyon megértő és azt mondta megteszünk mindent amit lehet hogy kijöjjek ebből. De nem megy sehogy :( .
(Sok vizsgálatot magánúton végeztettünk el mert a kedves orvosok kb kiröhögnek a problémáimmal. Jártam már magánpszichiáternél is mert azt hittem ott jobban odafigyelnek majd rám ,de csak felírta a gyógyszert és 1 hónap múlva találkozunk viszlát. Aztán mikor 3 nap gyógyszerszedés után olyan rosszul lettem hogy az ügyeletet ki kellett hívni , azt mondta ezeket csak beképzelem magamnak, szedjem csak befele a gyógyszert és rám csapta a telefont. Ráadásul eddig mindegyik antidepresszánstól szexuális zavaraim is lettek amik azelőtt soha, 1 dolog ami még jó volt az életben azt is tönkretette. Nesze neked magánpszichiáter 10 ezer Ft/ alkalom . Nem is mentem vissza hozzá.)
Elnézést kérek ha kicsit kesze-kusza az írásom most sem érzem valami jól magam, de kicsit jobban érzem magam hogy leírhattam ezeket.
Mit tudnánk még tenni? Valaki aki esetleg meggyógyult már letudná írni hogyan sikerült?
Szerintem nincs két egyforma depresszió, így nem is használ mindenkinek ugyanaz. Leírom nálam mi vált be, hátha segít azért.
Gyerekkorom óta depresszióm van szorongással vegyítve. Nagyon-nagyon sok mindent kell tenni érte, hogy javuljon a helyzet, és depressziós állapotban ez még nehezebb. Amikor a legrosszabb volt, nem aludtam, nem tudtam iskolába járni, csak úgy léteztem és minden fájt, akkor kértem segítséget. Voltam pszichológusnál, az nagyon sokat segített. A pszichiáternél ha kellett, a 4. fajta gyógyszert is kipróbáltam, mert a többi nem hatott. Sokat voltam rosszul tőlük, a jelenlegi sem a legjobb. De végre nem érzem azt a mély szomorúságot és szenvedést ami lehúz...cserébe semmit sem érzek. Szó szerint semmi sincs.
Mindenki ajánlotta, hogy járjak sportolni, beszélgessek emberekkel, járjak el itthonról...na de basszus hogy? Mikor még arra sem volt erőm, hogy csináljak egy teát. Ilyeneket nem is csináltam, és még most sincs rá motivációm. Megváltoztattam az étrendemet is, nem ettem cukort, sem lisztet, hát ez sem segített.
Nekem a pszichológus+pszichiáterhez járás vált be. Még nem gyógyultam meg, és lehet nem is fogok, lehet majd meg kell tanulnom együtt élnem vele.
Tönkretette mindenem, a kapcsolataim, a tanulást, a leendő terveimet. Nem tudom mi lesz:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!