Ilyen esetben hogyan élnétek meg így mindennapjaitokat?

Évek óta elég durva pánikbetegségben szenvedek, ami persze kiváltott egy magamba fordulós depressziót, mindennapos folytonos szorongást és rettegést. Azon pörög folyton az agyam 0-24-ben, hogy dobog a szívem és nem tudom róla elvonni a figyelmemet. Azon agyalok, ahogy dobog, gyorsabban, lassabban, szaporábban, félek hogy megáll. Igazából ebben a rettegésben élek évek óta, hiába voltam már 20x kivizsgáláson, ahol minden szervi okot kizártak. Szedem a bogyókat, amiket még annó felírt a pszichiáter, de semmit se segít már. Úgy érzem napról napra csak rosszabb, és sosem fogok tudni menekülni ebből a pokoli állapotból. Folyton magam alatt vagyok emiatt, és már az ún. derealizáció is előjött, amik egyre gyakrabban fordulnak elő. Félek, hogy megőrülök. Voltak időszakok, amikor egy kicsit lecsendesült a dolog, de aztán mindig visszatért, beletörődve, hogy ezt a dolgot már sosem fogom tudni kiűzni a fejemből. Nem merek, nem tudok elmenni itthonról, egész nap a szobámban vagyok. Nem tudok úgy élni már, mint ezelőtt, nem tudok szórakozni, elmenni bárhova, tehát élni. Sokszor már nem tudok más kiutat, csak a…

Hogyan küzdene meg bárki ezzel? Hogy lehet így élni (normálisan)? Sehogy.

21/F