Hogyan mertetek pszichológushoz fordulni?

Amikor a pszichologus mellett dontottem, nagyon melyen voltam. Egyreszt ez motivalt, masreszt megkonnyitettek a dolgom azzal, hogy ajanlottak nekem valakit, telefonszammal egyutt.

Bennem is volt felsz: vajon nem fog-e orultnek gondolni? Mi van, ha amellett all ki, aki engem bantott? Mi van, ha ismeri azt az embert, aki bantott? Es tenyleg nem fogja elmondani senkinek?

Akihez en jartam, nagyon komolyan vette a titoktartast. Nekem egyszer sem beszelt mas klienserol, igy elhiszem, hogy rolam sem beszel masoknak. Annyi kiderult, hogy egyetemi hallgatok is jarnak hozza, es egyszer mondott valami olyat, hogy tudja, melyik karon nem tanulna. Amikor rakerdeztem, hogy melyiken, nem arulta el. Ennyire tartja a titkokat.

Es a fenti ketsegeim teljesen alaptalanok voltak. Nekem nagyon jo iranyt mutatott, nagyon halas vagyok neki.

Ha ennyire magadban tartod akkor az is katarzis leaz hogy kiadod magadból.

Elmondani nem fogja viszont segít. Engem ez győzött meg. Meg az, hogy egy vagyok a sok közül, nem nevet ki, ezer másik történetet hallott már, sőt ezek csak a tapasztalatát növelik

Szia! Ugyan ezekkel a problémákkal küzdök amiket leírtál. Nekem 2 hete lett elegem a szenvedésből, elmentem időpontot kérdni, ezen a héten voltam először. Féltem én is, mi lesz, hogy lesz abban a szobában négyszemközt. Végül jó volt beszélgetni, teljesen nyugodtan, szemrebbenés nélkül végighallgatott. Nagyon bízom benne, hogy segíteni fog.

Próbáld meg Te is, nem élhetjük le az életünket, hogy nem teszünk semmit a rossz érzéseink ellen.

25/N