Miért van tele szélhámosokkal a pszicho szakma? Miért olyan rendkívül nehéz jó szakembert találni?

Azért más szakmák sem dicsekedhetnek. Rengeteg építőipari szakembert kellett hívnunk. Egyik sem csinálta meg normálisan.

Informatikus vagyok. Rengeteged javítok a "kollégák" után.

Az orvosok is megérnek egy kört.

Reflektálva az öngyilkosság témájára:

Az én pszichológusom azt mondta, hogy igenis lehet jogi következménye számára annak, ha a kliense megöli magát. Pl. ha volt korábban depresszió diagnózis és ő ezt nem vette észre és nem kérdezett rá, akkor nagy bajba kerülhet.

Egyszer, amikor nagyon rossz passzban felhívtam, eljött hozzám, mert félt, hogy kárt teszek magamban, és meg akart menteni.

Egyszer azt is mondta, hogy ők (pszichológusok) soha nem adják fel, ha meg kell menteni valakit.

Szóval ilyen szakemberek is vannak.

#31 egy nagyon érzékeny pontra tapintott rá.

Szerintem nincs ma hazánkban még egy olyan szakma, aki a saját hallgatóit ennyire lehúzza. Nézzük meg azt a bizonyos "pszichoterapeuta" titulust hogyan is lehet megszerezni!

- 3 év BA. Tegyük fel, ez államilag finanszírozott, ingyenes. Viselkedéselemző leszel. Önmagában sz@rt sem ér.

- 2 év MA. Ez is ingyen van. Okleveles pszichológus leszel, valamilyen szakiránnyal. Tudsz ezt-azt, de még mindig vajmi keveset. Módszereket legfeljebb nagyon felületesen tanítanak. A jogosítványod megvan, hogy tanácsadást (NEM terápiát!) folytass, pedig lehet, hogy mentálisan beteg embert még sosem láttál...

- 4 év klinikiai szakpszichológia. Na, itt már véget ér a támogatás. Félévenként negyedmillióba kerül, és kell hozzá 150 óra önismeret is, ami alsó hangon 10.000ft/óra.

Konkrét módszereket még mindig csak korlátozottan ismersz.

Követelmény, az is, hogy megfelelő helyen, segítő szakmában kell dolgoznod (általában nevetséges fizetésért).

- 2-3 év pszichoterapeuta képzés, 450.000ft/félév. Ez mellé kell a további önismeret is, ezt már ismerjük.

És akkor ha ez mind megvan, akkor külön menjél még el módszerspecifikus képzésre, ahol megtanulod pl. a sématerápiát, általában 1-2 félév, szintúgy horror pénzért.

Többmillió forintot kell kifizetned, hogy eljuss a szakma csúcsára, és kellő szakmai felkészültséggel rendelkezz, hogy a "zűrös" eseteket is kezelni tudd.

Nem egy, nem két ismerősöm van, aki "elveszett az oda vezető úton". Kiégtek, elegük lett, nem kértek belőle. Teljesíthetetlen, nettó lehúzás, vagy egyszerűen képtelenség volt teljesíteni a feltételeket.

Csodálkozunk, hogy tele van kóklerekkel a szakma?

Jelzem, én is pszichológus vagyok, de elsősorban munka- és sportpszichológia a szakirányom. Lesújtó véleménnyel vagyok a képzésről. A gyakorlatban is használt tudásomnak legfeljebb a 10%-át tanultam az egyetemen.

A legmagasabb szinteken ülők, akiknek hatalmukban állna ezen változtatni, bebetonozták magukat. Nem érdekük a változtatás. Persze képzelhetitek, ők általában másoddiplomaként, mondjuk pár év képzés után szereztek papírt.

Félreértés ne essék, van köztük nagyon sok elképesztően nagy tudású szakember is. De úgy tűnik, a jelenlegi rendszer nekik is megfelel.

:(

Fájdalmas olvasnom, amit a képzésről írtok, nem vagyok szakmabéli, de el tudom képzelni Magyarországot ismerve, hogy igaz, amit írtok, #31, #41 és az jutott róla eszembe válaszként az eredeti kérdésre, hogy ezek szerint azért, mert a többség valószínűleg úgy lép a pályájára vezető képzésre, hogy nem látja tisztán az oda vezető utat és mire a végére ér, hogy téged kezeljen, már kiég, ha egyáltalán eljut odáig.

Erről az jutott eszembe amúgy, hogy mennyivel több energiát kéne fektetni abba, hogy az intézmények korrektül mutassák be a náluk tanulás nem csak feltételét, de az onnan kivezető út a csúcsig vezető útját is, és hogy egyáltalán az állam felfogja azt, hogy a pályaválasztási tanácsadásnak éppen az lenne a célja, hogy kiderüljön, hogy kinek mi való igazán.

Valahol amúgy szerintem irreális elvárás az, hogy egy 18-19 éves tudja, hogy mit akar kezdeni az életével, pláne, ha általános iskola után általános gimnáziumba ment. Amerikában szokás kihagyni egy évet önkénteskedni pont ezért, hogy addig kitalálják, kipihenjék a 12 év fáradalmait, de tudom, hogy utána esetleg nehezebb lehet újra padba ülni, vagy ki tudja...