Hogy ne legyek depresszios és szorongjak?

Most kezdtem el szedni majdnem egy hete Sertralin antidepresszánst,mert már több, mint 3 éve panikbeteg vagyok, és szorongok. Miota vége lett egy több éves kapcsolatomnak, (szakitottak velem, egyrészt emiatt), azóta meg rosszabbul lettem. Talpra álltam. Dolgozok, tanulok. De semmi sem motivál. Edzőnek készülök, de rossz a suli ahova járok, nem igazan tanítanak semmit, nem szeretek be járni.Nincs meg szakmám, mindenképpen jó lenne le tenni, de nem motivál. Nem vagyok motivált felkelni, el indulni, mióta szedem a gyógyszert a szorongásokkal felerosodtek, edzeni nem tudok elmenni, iskolába, dolgozni. Suliba amugy is csesztet a tanár mert látja hogy mentalisan nem vagyok jól, meg védem magam,de rosszul esik. Meg alapból, engem mindig mindenki ki fog. Én vagyok a fekete bárány. Nagyon érzékeny vagyok, állandóan idegeskedek aprosagokon. De tényleg, nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Édesanyámmal és a férjével élek, van egy beteg batyam,az is bennem vna hogy 20 évesen már nem vele kéne laknom, de mi is albérletbe vagyunk, rengeteg így is egy albérlet, kevés a fizetés. Noverem külföldön dolgozik, arra gondoltam, ha lecsillapodik a helyzet kimegyek hozzá, de ő is olyan bizonytalan.. Én meg tényleg nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Minden olyan üres, monoton, ehhez jön még a mindennapos szorongás, esetenként panikroham. Néha az utcára is nehéz lemenni. 3 hét múlva áll be a gyógyszer, ami msot csak felerősiti a tuneteimet, nem tudom jobb lesz-e valaha. Annyira egyedül érzem magam, senkim nincs, próbálkozok felkelek mindennap, de nem látom a kiutat. Ma mar nem volt erőm semmihez annyira szúrt a mellkasom. Mit tehetnék én meg a dolgokért, mit tanácsoltok így külső szemmel?