Már nem élvezem az életet, mit tegyek?
Furán érzem magam miközben ezt írom, valljuk be nem sokat írkálok a problémámról.
Az élet egy ideje már csak a szorongás és stresszről szól.
Én már nem szeretnék tovább élni, nem szeretnék barátokat már, nem szeretnék dolgozni, se beszélni, se hallani se felnőttnek lenni, egyáltalán nem érdekel semmi. Azt szeretném, hogy megszünjek, úgy mintha sosem léteztem volna.
Szegény szüleim mit élnének át, ha megtudnák, hogy már nem élek, lehet még meg is büntetnék őket, tönkretenném az ő életüket is.
Sosem voltam élettel teljes gyerek, mindig is egy introvertált kis köcsög voltam. Mindig is csak a kamu mosoly ment.
Nem vagyok őrült, se semmi, még épp az eszem, nem kell pszichologús se semmi.
Martin vagyok,16 éves vagy. És nem a depresszó, se a szerelmi bánat beszél belőlem.
válasza: válasza:Épp, hogy őrült vagy...
Gondolj bele, hogy azoknak akiknek, nehezebb sorsa van a tiédnél mégsem adja fel.
Nem kell pszichó? Akkor azt akarod adjunk tanácsot, hogy hogyan öld meg magad?
Ez megfelel?
Dagi vagy? Másokat bántasz? Vagy mi a problémád írdd le, mert nekem ez úgy jön le, hogy csak sajnáltatod magad és eszed ágában sincs megölni magad. "Köcsög voltam" Legalább önkritikád van, nem mint egyeseknek
Örülj, hogy élhetsz a jót nézdd.
Szedd össze magad.
Nem vagyok kövér, semmi ilyesmi, mégis önbizalom hiányom van, nem tudok az emberek szemébe nézni másodpercig, még normálisan artikulálni sem tudom ha a szemébe nézek valakinek. mikor elkezdtem serdülni, mintha kezdtem volna felfogni a dolgokat amik körülöttem forognak a családban, e-miat rengeteget stresszelek. Ez a tanulásra is kihat rendesen. Nem tudok tanulni normálisan, a fejemben ezer dolog pörög, így nagyon rosszak a jegyeim. Mostanában nagyon gyakran szarúl érzem magam, valami fura érzés a hasamban ami fel is idegesít, ilyenkor szoktam aludni, másnap meg írunk mindenből. Tehát ez az egész rátesz még mindenre. Voltak rossz próbálkozásaim, amiket hagytam inkább, túl sok gondolat volt a családdal kapcsolatban. Asztmás is vagyok, ezzel nincs is baj, csak nyáron azon a 2 heten mikor jobban előjön, meg még a pánik, hogy nem kapok levegőt. Én szerintem egyszer abba belefogok halni. Ha gondolod elmesélhetem milyen az a 2 hét.
Bocsi az összeszedetlenségért, de utólaf azt sem tudom miről írtam. Ez egy nagyon fura érzés amit érzek, nem tudom kifejezni magam, szűk a szókincsem.
válasza: válasza: válasza:Szia, a kamaszkor és kevés élettapasztalat miatt látod ilyen végletesen a dolgokat. Valószínűleg melankólikus alkat vagy (4 féle alkat van), én is az vagyok, ők a legérzékenyebbek.
Próbáld kitalálni mi szeretnél lenni, reál vagy humán tárgyak vagy nyelvek mennek jól. Foglalkozz a tanulással.
Olvasás is segíthet, világképed tágításában.
Néhány olvasmány:
Vekerdy Tamás: Honnan hová?
M Scott Peck: A járatlan út
Elizabeth Wurtzel: Prozac ország
Platón Szókratész védőbeszéde
Platón Phaidón
stb.
A hit is segíthet, én csak 30 évesen találtam Istenre, hamarabb jobb lett volna.
válasza:Az nagyon jó ha sok mindent megfigyeltél és gondolkodsz. Viszont még is kevés az élettapasztalatod, korodnál fogva. Nem kell ilyen korán végérvényes következtetést levonni. Kamaszkorban előfordul, hogy nehezen tudsz emberek szemébe nézni. Én meg attól féltem, hogy elvörösödöm. Még egyetemen is tartott valamennyire, aztán megszűnt. Nem a világ teteje, ha nincs sok barátod és szarul érzed magad. Majd lesz jobb. Ha önállósodsz. Én is szorongó vagyok szedek rá gyógyszert, 9 éve. Így nincs gond a munkaképességemmel.
Van értelme a szellemi vizsgálódásnak, keresésnek. Érdemes eljárni könyvtárba olvasni, hogy tágítsd a világképed. Én 16 évesen kezdetem el olvasni, előtte még a kötelezők se mentek, főként általánosban. Filozófia, vallás, pszichológia polcos könyveket olvastam például.
Csináltam én is hülyeséget gimiben. Nem éreztem jól magam az osztályban így sulit váltottam. De ott rájöttem, hogy az még rosszabb és nehezebb is, úgyhogy egy hét után visszajelentkeztem.
Nem sikerült jól a pályaválasztás felsőoktatásban, 5 év helyett hét év alatt végeztem egyetemen, utána sokat voltam munkanélküli. 30 éves koromra az öngyilkosság közelébe kerültem a kilátástalanság miatt. Akkor tértem meg. Beiratkoztam másoddiplomás képzésre levelezőn, elvégeztem, azzal lett munkahelyem. Szóval én 30 éves koromban kezdtem újra az életem. No ez inkább elrettentő példa, de 30 évesen is fiatal még az ember.
Te válasszál olyan szakmát ami piacképes, ezt a tanácsot tudom adni.
A kereszténység igazságát számomra 3 dolog együttállása bizonyítja:
- Jézus szellemisége és élete
- csodái és feltámadása
- az általa beteljesített próféciák és ószövetségi szimbólumok
Bennem is felmerültek kérdések, azoknak utánanyomoztam, több oldalról körbejártam a témát.
A logikusan gondolkodó, értelmüket használó emberek is lehetnek hívők.
Példa erre Pascal, matematikus, fizikus, gondolkodó, aki a következőképpen érvelt:
"Kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban? Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert akárki mondhatja, kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról.”
(Semmilyen szektához nem tartozom, mielőtt valaki megvádolna.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!