Nem hiszek istenben, materialista és (azt hiszem) nihilista vagyok, mellette pedig nem élvezem az életet. Mivel győzzem meg magam, hogy éljek?

Amikor megléped azt a szintet, amit fennebb írtál, akkor bejön egy exisztenciális válság.

Bármit veszel oknak, valójában értelmetlen és szubjektív.

Inni péntekenként? Azért élni? Persze aki szereti, annak jó, mint +1 jó dolog, de ez elég gyenge érv az élet mellett. Szex...mint életcél vagy fő motivációs faktor? Biztos van aki ilyen szinten van, de (senki ne vegye magára, a hasonlat pusztán szemléltetés alapú) ezért az okért inkább az állatok élnek.

Tehát amikor felteszed a racionális szemüveget és az alapján nézed a világot, rájössz, hogy szinte semminek semmi értelme. Főleg, ha nem élvezed a dolgokat. De mégha élvezed is, az élvezet elmúlik, s konkrétan nem jelent semmit, nem számít semmit.

Nagyjából így jutottál el a fenti kérdéshez.

A megoldás rá nem egy spirituális maszlag lesz, hogy "élj, mert majd a túlvilágon kapsz ezt meg azt".

A megoldás egy szubjektív dolog lesz (aminek relatív nincs sok értelme, "de ha már itt vagy, miért ne?" alapon ki lehet tűzni célnak).

Gondolj bele, hogy az érzelmek, a vallás mennyire megköti az embereket. Téged viszont nem korlátoz ez, ez egy nagy előny is lehet, amit ki tudnál használni.

Tűzz ki magadnak egy célt, bármit, és érd el. Hogy miért? Mert megteheted. Ennyi. Nonsense, de konkrétan nincs értelme az életnek, ha te nem adsz neki egyet, legyen bármennyire is banális vagy értelmetlen.