Majdnem 50 éves vagyok és már nem tudom, hogyan tovább, a szorongás és a depresszió megöl. (?)

#10: Heti egy alkalom nem halottnak a csók, csupán nem egy gyors folyamat. Könyv, szórakozás stb.: Tudod ezeket igazán élvezni úgy, hogy ennyire nyomott vagy? Ha igen, akkor nem kell terápia. Ha nem, akkor 1-2 évre felejtsd el ezeket, és egy tisztább égbolt nyílik neked.

#11: Lehet olyan helyzet, amikor intenzív segítség kell (nem öngyilkosság miatt is akár), aztán ritkábban. De aki 18-20 éve jár terapeutához, azzal "komoly baj" van. Túl sok az ideje és a pénze, és lényegében társalkodópartnert fizet meg, ahelyett, hogy rendbe rakná a dolgait.

Én 6 éve járok terápiára, ebből volt heti 1, majd 2, majd 3, majd 4 alkalom. Most heti 3, és közel a vége. Márciusban letesszük a lantot. De érzek is egy bizonyos nyomást a terapeutám irányából, hogy nem akar velem a végtelenségig foglalkozni, mert az egyikünknek sem jó. Aki 10+ évig foglalkozik fizetős szolgáltatásban egy nem komoly pszichózissal megvert személlyel, az vagy vérszívó vagy kontár.

#13

Pontosan így van magam is írhattam volna. Na ezért nem mesélek én már senkinek a dolgaimról pláne érzéseimről, mert aki nincs ugyanebben úgysem érti. Azt hiszem vagy magunk jövünk ki ebből az egészből egyszer valahogy vagy annyi, mert hogy más nem segít az is biztos. Terápia persze, Magyarországon aztán olyan jól meg van szervezve ez a vonal is ugyan. Magára marad az ember ha nincs pénze kár ezt szépíteni. " Nem boldogít a pénz" - lehet, de rengeteg dologhoz szükséges (lenne), úgyhogy igen az van, amit írsz.

Ebben az esetben baráti-rokoni segítséggel fizkailag-lelkileg munkaképes állapotba kell hoznod magadat. Utána lehet/kell terápiára menni.

Ha nincs barát vagy rokon, akkor mentálhigiénével, szociális dolgokkal foglalkozó alapítványtól kell segítséget kérni.