Hogy kellene megnyugodnom?

"már elvagyok csak ezzel nem tudok igazán mit kezdeni"

Vagyis nem vagy el, hiszen ezzel nem tudsz mit kezdeni.

Menj vissza a pszichológushoz, hogy segítsen kezelni a halál miatti szorongásodat. Szakképzett segítséggel sokkal könnyebb megküzdeni vele, mint nélküle.

Tüneti kezelésnek jó lehet az is, ha kellően sok dolgod van, akár munka, akár hobbi, kedvtelés, szórakozás, hogy minden pillanatod kitöltse és ne kelljen, sőt esélyed se nagyon legyen miattuk semmi másra gondolni, ilyesmiken töprengeni.

De azért ez nem megoldás a problémára, hanem csak figyelemelterelés, hogy ne gondolj rá. Ha pedig nem sikerül bizonyos problémákat megtanulni leküzdeni, hanem mindig elkerülöd őket, akkor sajnos előbb-utóbb újra előjönnek és még jobban megnehezítik az életedet - pont azért, mert nem tanultad meg leküzdeni őket.

Valószínűleg a halálfélelmed ered valamilyen traumából és ha sikerülne az okát megfejteni, az segíthetne, hogy kevésbé befolyásolja az életedet. Különben a téma mindenképp nyomasztani fog. Érdemben megoldani meg senki nem tudja a halál kérdését, mert biztos válasza senkinek nincs rá, hogy mi van a halál után. Minden másodperc, amit a halál miatt aggódva töltesz csak azt rontja, hogy milyen minőségben éled az életed.

"elvagyok már nem pedig rosszul"

Az jó hír! Nem akarlak meggyőzni róla, hogy rosszul vagy. De szerintem, ha ezt így problémaként megfogalmazod, akkor azért nem vagy teljesen rendben.

"A halálfélelem szerintem mindenkiben egy bizonyos mértékig fellelhető"

A halál bizonytalansága mindenkit foglalkoztat valamennyire. De a legtöbb ember nem szokta halálfélelemként megélni és a legtöbb embernek nem terheli a mindennapjait - akiknek konkrét halálvágya van, azok meg pláne nem félik, hanem remélik. De az sem egészséges állapot.

"eddig nem igazán éltem magamért, sokkal inkább másokért, és kimaradtam a "jobb" élvezetesebb dolgokból"

Igen, ez lehet forrása ilyen jellegű szorongásnak. Viszont, ha már eddig sikerült eljutnod, akkor lehet, hogy ezen a vonalon érdemes tovább menned: elkezdeni a saját életed és igényeid előtérbe helyezni, vagy legalább egyenrangúként kezelni, mint másokat. Nem feltétlenül kell egyik napról a másikra átesni a ló túloldalára. Lehet, hogy jobb eleinte csak kisebb-nagyobb önzőségeket, magad kényeztetését beiktatni. Meghozni egy-egy magad előtérbe helyező döntést.

Aztán persze érdemes ezeket a dolgokat is kiértékelni, mitől hogyan érzed magad, mi hogyan hat rád. Sok esetben az ember annyira megszokta a vélt vagy valós korlátait, hogy már nem is meri jól érezni magát egy korlátok nélküli helyzetben. Máskor annyira erősen felszabadul, hogy aztán nem tud visszafogott maradni és a mértéktelenség is vissza tud ütni.

Ezekben (is) tud segíteni a pszichológus. Nem csak feltárni a problémát, megkeresni a megoldást, hanem aztán felügyelni, kiértékelni, segíteni helyére tenni a változás közbeni élményeket, tapasztalatokat. Hiszen ez is legalább olyan fontos a megfelelő eredmények eléréséhez.