Hogyan húzhatnám ki magam ebből az állapotból?

Szóval olyan, mintha depressziós lennék, mert semmi valódi, értékes dologba nem kezdek bele vagy nem csinálom végig, vagy egyszerűen megijedek tőle, de nem azért, mert annyira rosszul vagyok, hanem mert valahogy mintha kihaltak volna belőlem azok a vágyak, amik régen mozgattak. Pl. hogy legyen belőlem egy neves szakértő, hogy legyen egy nagyon jól működő, bensőséges kapcsolatom, hogy megtanuljak dolgokat. Egy csomó ilyen vágyam van/volt, de nem tudtam őket összehozni, és most azt látom magamon, hogy egyre nemtörődömebb, kedvetlenebb és megkeseredettebb leszek, de már annyira megszoktam a magányt és a semmittevést, hogy egész jól elvagyok benne - ami szerintem tragédia, mert így meg állandósul. Mert csak néha bukkan elő, hogy mennyire rossz egy így, de akkor nagyon átérzem, de utána el is tűnik és így telnek el a napjaim egymás után. (Elvileg BPD-s vagyok amúgy).