Mit tehetnék a szorongásom és a pánikrohamaim ellen?

Nekem a gyógyszeres kezelés segített. Háziorvos beutalt pszichiáterhez, aki rövid vizsgálat után írt fel gyógyszert. Cirka 3 hónap alatt jöttem rendbe. Ennek már 20 éve. Soha nem estem vissza. Ja, és a cigit piát azonnal letettem. Nem szoktam rá a gyógyszerekre ( ezzel szokták ijesztgetni a betegeket akiknek semmi sem drága)

Ha érdekel, hogyan gyógyultam meg, írj.

Nem tudom, itthon miert akar mindenki egybol pszichiaterhez rohanni. Valoszinuleg irna fel valami nyugtatot meg szorongasoldot, aztan ennyivel le is tudna. Ertem, hogy nincs penzed, de ha jol tudom, a TB bizonyos szamu ules erejeig tamogatja a pszichologust. Szerintem ez sokkal jobb megoldas lenne neked, mint egybol gyogyszerezni. Ha nagy a baj, ugyis tovabbkuld a pszichologus is.

Nekem nemregiben lett tele a tokom mindennel es ugy dontottem, hogy kerul amibe kerul, ki fogom fizetni a pszichologust. Emellett onismeretet gyakorlok, igyekszem tudatosan elni.

Leirva nekem ugy tunik, nincs azert akkora baj. Illetve, lezartad te rendesen az elozo kapcsolatot? Nem jott tul hamar a kovetkezo? Arra nem gondoltal, hogy esetleg ez is lehet a baj?

Butaságokat írsz kedves 6-os. Azért akar pszichiáterhez menni, mert szrul érzi magát. Fizikailag is. És igenis segít az orvos. Ha nyugtatóval, akkor azzal. Amíg nyugtat, addig az agya tud magától gyógyulni, és ő ( a beteg ) addig is tud emberileg élni, tud dolgozni, meg gyereket nevelni. A lelki duma ( ld pszichológus) kb annyit ér, mint a plébánosi ráolvasás.

És igen, ha a pszichiáter úgy látja, felírhat pszichológus kezelést is, sztén TB re.

Én végigcsináltam ezt a szorongásos pánikbetegséges betegséget, és tudom, mi húzott ki a bajból.

Szóval én azt mondom, ha fáj valamid, vagy nem úgy működik, ahogy kell, akkor igenis menj el orvoshoz. Érted, ugye: szakorvoshoz!

Igazán kedves tőled, 7-es, hogy más véleményére közlöd, hogy butaság, közben te olyan véleményt írsz, megalapozatlanul, amire én (meg a 6-os) mondom azt, hogy butaság. A te súlyos állapotodban lehet, hogy a gyógyszer volt a megoldás a hozzászokás veszélyét és a mellékhatásokat, kölcsönhatásokat bekalkulálva. De ilyet állítani, hogy "A lelki duma ( ld pszichológus) kb annyit ér, mint a plébánosi ráolvasás" nagyfokú tájékozatlanságra és tudatlanságra vall.

A pszichoterápia nem lelki duma. Nem dumálnak, hanem tervezett, célirányos, szakmailag kidolgozott és bizonyítottan hatékony párbeszédet folytatnak a szakpszichológussal (bizony az is szakember, nemcsak az orvos!). Nem minden esetre alkalmas önmagában. De minden esetben alkalmas kiegészítő terápiaként, mert hiszen egészségesen működő emberre is ráfér néhány kérdésben a csiszolás. Te ezt biztosan nem próbáltad, úgy jelentettél ki valamit, hogy nem volt részed benne. Ha most erre azt mondod, amit nekem nincs módom ellenőrizni, hogy de márpedig igen, akkor az vagy rossz szakember volt, minden szakmában vannak, orvosban is, vagy nem működtél együtt: hát anélkül ez garantáltan nem megy, mert pont az a lényege, hogy a kliens vállalja a szemléletváltást és változtatást.

Tudod, 8-as, buta ember az, aki betegen nem vállalja a szemléletváltozást, és változtatást (ha megteheti). Ezt én megtettem azonnal, a pszichiáterrel történt első beszélgetésem után. De persze nem történt csoda ( azonnal ), és bizony beszedtem az orvos által előírt gyógyszert is. Biztos ami biztos. Zoloftot írt nekem, Frontinnal vegyítve, ami rossz választásnak bizonyult, mert egy hét után kórházban kötöttem ki. Nos, a kórházi pszichiáter úja átbeszélte velem ( nem tudom, helyes e ez a szóhasználat?)az eseményeket, és mindössze annyit csinált, hogy a Frontin helyett Rivotrilt írt fel. Nos, ez után gyakorlatilag azonnal megszüntek a rohamaim, és a szorongásom is. Mindössze két hét kórházi bennfekvés után gyógyultnak nyilvánítottak, és hazabocsájtottak. Pszichológussal nem találkoztam ez idő alatt bár a kórházam biztosan megengedhette volna ezt is magának ( Honvéd kórház ).

A folytatás mindössze annyi, hogy kb 2 évvel a hazamenetelem után olyan tejallergiát kaptam hogy csak na. Azóta sem ihatok ehetek semmilyen tejterméket. Megítélésem szerint a kezeletlen tejallergia okozhatta az egész pánikbetegségemet. Azelőtt imádtam a tejet, és minden előfordulását. Mióta nem tejezek, azóta nem tért vissza a pánikbetegségem sem. Gyógyszert semmilyent nem szedek ( 76 )

Érdekes, hogy a pszichiáter nem is kérdezett rá, hogy milyenek az étkezési szokásaim.

Bocsáss meg, hogy plébánosi ráolvasásnak minősítettem a pszichológusi gyógyítást. De gondolom kicsit hazabeszéltél. Mondhatod, hogy nem is volt igazi pánikbetegségem, amit ilyen egyerűen ki lehetett gyógyítani, de továbbra is azt vallom, hogy mélyrehatóbb vizsgálattal már előbb is rájöhettek volna a baj okára. És itt a pszichiátert okolom.

Mintha nem olvastad volna el a hozzászólásomat. A te súlyos esetedben működött a gyógyszer. Egy szóval nem mondtam és nem is sugalltam, hogy neked nem volt pánikbetegséged. De ennek semmi köze ahhoz, hogy bárki másnál is ez a helyes választás.

Ételallergiára pánikbetegség - ilyen nem hiszem, hogy van a szakirodalomban, talán keresned kéne, de abban hiszel, amit akarsz, a pszichének óriási szerepe van a gyógyulásban.