Borderline-ok... Ti is ennyire szélsőségesen gondolkodtok, cselekedtek?
És erre nekem még van egy OCD-m is, plusz krónikus depresszióm.
16 lehetsz max.
válasza: válasza:2-es vagyok. Én gondoltam, hogy 20-30 közötti vagy, kérdező. A kérdésre válaszolva, én is 27 leszek, és hasonlóan szélsőséges vagyok, szintén ezzel a személyiségzavarral diagnosztizáltak.
Sok év terápia segít, meg sokaknak gyógyszeres kezelés is csökkenti az impulzivitást. Az általad leírt tünetek egy része szerintem az. Meg a hangulatingadozásra is nekem beváltak gyógyszerek.
+ Meg kell tanulni együtt élni bizonyos tünetekkel, és nem hibáztatni magad mindenért, és törekedni kell a viszonylag stresszmentes környezetre.
Az is jó, ha támogató emberek vesznek körül. Ez valamennyire elengedhetetlen, mert minket sok dolog "triggerel".
Amúgy jó, hogy ennyi mindent felismersz. Öltözködésben, vagy apróbb dolgokban próbálj jobban törekedni az átmenetre, pl. öltözködésben egy átmeneti stílusra, ami nem túl kihívó, de nem is túl visszafogott. Hátha ez segít majd a gondolataidat is kicsit formálni, de ha nem megy, ne erőltesd.
Kitartást!
válasza:Ja, az évszakok: én pl. csak a tavaszt és az őszt szeretem, de csak azért, mert érzékeny a bőröm, és se a nagyon hideget, se a nagyon meleget nem bírja. Most ez a 2 évszak már kezd egyre inkább eltűnni, úgyhogy szívás.
1-es válaszoló: arról szerintem kár vitatkozni, hogy a borderline vagy az OCD rosszabb. Mindenkinek a sajátja tűnik a legrosszabbnak.
Köszönöm a válaszokat, egyébként járok pszichiáterhez, rengeteg gyógyszert kipróbáltam már, de még mindig nagyon szélsőséges hangulatingadozásaim vannak. Akár egyik pillanatról a másikra, szó szerint. 2-3 másodpercenként is képes váltakozni a hangulatom, gyógyszer mellett is (próbáltam már vagy 10 félét...)
A támogató emberekről: Úgy érzem, senki nem ért meg engem. Mindig van valamilyen probléma, ami nyomaszt. Pl. jelenleg most az, hogy páromnak és nekem másféle elképzeléseink vannak az életről. Ő máshol szeretne élni, de én gyűlölöm azt a helyet, soha nem is szerettem. Na meg a munkahelyek... ott hiába volna sokkal több munkalehetőség, max. ő érne vele valamit, én nem, mert ugyanúgy kirúgatnám magam azokról a helyekről is, és ha nem is hamar, de egy jó idő után ugyanúgy végezném, mint itt, hogy már szinte sehova nem vesznek fel, mert mindenhonnan kirúgattam magam. Egyszerűen jön egy kattanás, és képes vagyok kiborulni a munkahelyen, és szó nélkül lelépni... Nem tudom, már mi segítene, egyszerűen reménytelen az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!