Borderline-nal mi értelme van végigélni az életet?

Már benne vagyok a felnőttkorban, de csak nemrég diagnosztizálták. Semmit nem bírok megvalósítani magamból, magánéletileg, tanulmányilag, karrier szempontjából nulla, amit elértem. Állandóan egyedül vagyok és szenvedek. Senki nincs, aki igazán közel lenne hozzám és megértene, aki végigkísért volna az eddigi életemen (ez lehetett volna egy partner, amire volt is esélyem, de azt is elszúrtam), és nincs egy folyamatos narratívája az életemnek, csak olyan, mintha egy nagyon sokáig tartó részegség lenne.

Sokáig gondoltam azt, hogy valami majd fog változni, ahogy idősödöm, valami csak eljön, ami kiránt ebből az állapotból, de amióta megismertem a diagnózist és vele együtt a bpd-t, úgy érzem, hogy nincs reményem normális életre. Mivel tartsam magam életben?