Találkoztatok már olyannal, hogy valaki már 4-5 évesen elkezdte bántani magát?

Persze.

Vàgom magam,pofozom magam, korbàcsolom magam, összeverem magam de èlvezem nagyon.

Ha ilyet tapasztalsz kisgyerekeden, akkor mielőbb beszélj szakemberrel. Nem feltétlenül baj, amit leírtál, de a mértéke és a mikéntje mindenképpen kérdéses. De ha már a kérdés felmerült benned, akkor mindenképpen járj utána!

Óvodában kérj tanácsot, hogy ajánljanak szakembert, vagy keress te gyermekpszichológust, de a helyi Családsegítő Központban ingyenesen is biztosítanak pszichológust.

Bármikor elkezdődhet, nem lehet azt mondani, hogy csak serdülő korban jelenhet meg. Kezdődhet igen korán, de akár felnőttként is. Az biztos, hogy megoldást kell rá keresni. És ez nem függ az önbántalmazás mértékétől. Mert nem lehet tudni, hogy az önbántalmazás mértéke mikor ugrik egy hatalmas szintet, vagy mikor kerúl "csak lappangó" szakaszba. Ha most nem tudsz magadtól ennek gátat szabni, akkor egy esetleges súlyosbodás esetén miért tudnál?

Egyébként pedig nagyon fontos lenne megtudnod, mi volt a kiváltó ok. Mivel nem vagy szakember, még az is lehet, hogy te azt hiszed, hogy tudod az okokat, de sok összefüggést nem ismersz fel. Megoldás pedig csak a teljes feltárás után lehetséges úgy, hogy az tartós is legyen.

Hidd el, nagyon fontos vagy, tehát foglalkozz magaddal!

A Tündérhegy kiváló hely. Amikor ott jártál, azért nem hoztad elő ezt a problémát, mert még nem voltál felkészülve arra, hogy szembenézz az okokkal. Bizonyosan tudod, hogy a születés körüli események az egész életre hatással vannak. De a veled most történő dolgok az átlagosnál súlyosabbak. Amit okokként leírtál, annál nyilvánvalóan sokkal összetettebbek és bonyolultabbak a dolgok, amik veled történtek. Egy biztos, ha megvan a szándékod, hogy kikerülj ebből a helyzetből, akkor sikerülni fog, persze csak segítséggel! (Ha cipő kell, akkor elmegyek a cipőboltba, nem kezdek el magamnak gyártani...)

Amit most elkezdtél terápiát, azt pszichiáter, esetleg pszichológus tartja? Ha ilyen szakember, akkor megfelelő helyen vagy. Ha nem, akkor sem baj, mert ha ez neked jó, akkor csináld végig, de e mellett mindenképpent kérd pszichiáter vagy pszichológus segítségét is!

Túlélted a születésedkor történteket, tehát képes vagy ezzel a helyzettel is szembenézni, én ebben egészen biztos vagyok!

#2-es vagyok

A szüleim egyedül a szám tépkedésről tudnak. Kisgyerekként annyira téptem, hogy lila meg tiszta puffadt volt a szám, leszarták, max.szóltak, hogy ne csináld. Levezetésként még maszturbáltam kisgyerekként. Durván hangzik, de sok gyerek maszturbál nagyon fiatalon. Nincs semmi szexuális indíttatás mögötte, szimplán a stressz váltja ki. Kicsiként sok dolog ért. Egyrészt majdnem meghaltam én is születésemkor, koraszülött is vagyok. Bevágtak egy inkubátorba, mert anyám is rosszul volt. Sokáig nem is nagyon foglalkoztak velem, talán kettő hétig lehettem inkubátorban ? Nem tudom pontosan. Utána anyám szoptatni sem szoptatott. Én szerintem emiatt nem tudok kötődni senkihez.

Rettentő érzékeny is voltam, nem tudtam sosem rendesen beilleszkedni, így az ovi meg az otthoni viták nagyon rosszul érintettek. Az óvónők sem kíméltek.

A lényeg, hogy nem alakult ki nálam egy rendes stresszkezelési módszer. Nem foglalkoztak velem annyit, nem vették észre soha, nem kaptam segítséget. Nálam alapból van valami kattanás, de az elhanyagolás és a kicsi én folyamatos kitétele a stressznek marhára rontott rajta. Mai napig küzdök ezzel. Volt hogy a számba kést dugdostam, mert ott végképp nem veszi észre senki. Mostanában azon gondolkodom, hogy szétvágdosom a fejemet, de szerintem akkor rendes munkahelyre nem vennének fel. Vannak nálam egyéb nyalánkságok is, estig tudnék mesélni róluk.