Hogyan küzdjem le az identitásválságot, a szorongást a jövőm miatt? (kicsit hosszú)

21 vagyok, egyetemre járok és nagyon szorongok a jövőm miatt. Az évkezdés mindig nagyon nehéz, már gimi óta úgy érzem, nem tudok rendesen pihenni a tanítási szünetekben, most is tök fáradtnak érem magam és semmi motivációm nincs, hogy bármit csináljak. Legszívesebben egész nap aludnék, de még este sem tudok rendesen aludni, nem hogy napközben, fel-fel ébredek gyakran. Éhes sem vagyok egyáltalán, csak állandóan kedvetlen és szomorú.

Az egyetemen amúgy egész jó jegyeim vannak, de olyan érzésem van, hogy ez inkább a tanáraim jóindulatán múlik, nem rajtam és hogy nem is tudok semmit a tananyagból. Tudom, hogy ez nem teljesen igaz, de folyton lemaradva érzem magam, állandóan azon jár az agyam, hogy mit kéne ismételnem a rég elmúlt tantárgyaimból, amikre már nem emlékszem, mert biztos valamikor kelleni fog és gáz lesz, ha nem tudom. Mert hát biztos azért tanítják, mert tudni kell. És amikor egy másik tantárgyban előkerül valami régi, akkor butának érzem magam, hogy én arra már nem emlékszem. Az mellékes, hogy a csoporttársaim 90%-a sem emlékszik rá. Nem szeretem, ahogy az egyetemen tanítanak. Nem érzem, hogy kellőképpen magyaráznak, csak lekörmöltetnek egy tankönyvet, hogy tanuld meg. Matekos tárgyaknál is. Aztán ha más tárgynál hivatkozunk rá, senki nem tudja. Elbizonytalanodom állandóan, hogy akarom-e ezt tanulni, egyáltalán foglalkozni akarok-e azzal, amit tanulok. Folyton el vagyok keseredve, mert nagyon szeretném tudni azokat a dolgokat, amiket tanítanak, de úgy érzem, ezekkel a tanítási módszerekkel nem megy a fejembe. Én nem tudok csak olvasás alapján tanulni. Ha van valami, ami érdekel, akkor is annyira lehangol az, ahogy a tanárok kezelnek minket. A anyám azt mondja, az idős profok nem tudnak már a mai generációnak megfelelő órát tartani és az egyetem ezért is más, mint a gimi, ahol még számított, hogy a diákok részéről legyen értelme órára járni. Nem tudom, mivel akarok majd foglalkozni, de ha újra kéne egyeteme felvételizni, akkor se tudnám eldönteni, mit akarok.

Közben állandóan mindenki a lehetőségekről beszél, amik az egyetemen vannak, diákszervezet, bulik, erasmus, stb. Elég introvertált vagyok és nem érezném jól magam, ha vállalnék magamra valami pluszt a tanulmányokon túl. Benne vagyok egy dsz-ben, de nem vagyok olyan aktív, nem vagyok vezéralkat, a tanulás miatt úgy érzem, nem is férne bele sokminden. Így viszont méginkább lemaradva érzem magam, mert ha végzek, a munkaerőpiacon én leszek a legátlagosabb valaki, aki semmi kiemelkedőt nem tud felmutatni vagy lenne bármi gyakorlata. Sokan mondják, hogy ezek csak elvárások, de nem kell nekik megfelelni, ők sem csináltak egyetem mellett semmit, viszont képtelen vagyok megszabadulni ezektől a gondolatoktól. Nem tudom, szeretni fogom-e a jövőbeli munkámat, fogalmam sincs, mivel akarok amúgy foglalkozni. És úgy érzem, a negatív, bizonytalan gondolataim miatt nem tudok úgy haladni az életemben, ahogy kellene. Túl sokat szorongok a jövőm miatt és ezért nehezen koncentrálok a feladataimra. Emiatt pedig lassabban haladok a tanulással.

Már rengetegszer végighallgattam, hogy ne sajnáltassam magam, semmi bajom nem lehet, nincsenek is olyan nagy problémáim, kesergés helyett inkább kezdjek el akkor valamit, ha annyira zavar, hogy nem vagyok benne semmilyen közösségi dologban, a tananyag nagy részét úgyis mindenki elfelejti, ne idegeskedjek már azon, hogy nem tudom, szarjam le a tanárokat, ha lehülyéznek minket, amikor olyat kérdeznek, amit nem is tanultunk, stb.

De ezektől csak mégrosszabbul érzem magam, mert nem tudom, milyen hatással lesz a jövőmre az, amit most teszek.

Hogy lehet megszabadulni ezektől a szorongásoktól? Megkeseríti a mindennapjaimat és már belefáradtam. A barátaim jelenléte segíteni szokott, mert ők is gondolkodnak ezeken, csak épp nem szoronganak rajtuk, mert a munkahelyen úgyis megtanítják majd, ami kell és egész erős a szakunk, tehát az már alapból előnyt jelent. Meg hogy nekem igenis való ez a szak, mert tök ügyes vagyok. De egyedül állandóan visszasüllyedek a kétségbeesésbe és nem tudom kirángatni magam.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett és kicsit zavaros. Jól esett kiírni