Borderlányok! :D (BPD) Szoktátok azt mondani a párotoknak - jóformán váratlanul - hogy nem akarjátok többet látni? Ha igen, miért? Komolyan kell venni vagy csak a hangulatingadozás beszél belőletek?

5 évig éltem párkapcsolatban, először 2 év után mondtam ilyet, de akkor nagyon meg is bántott. Végül ő nem akart elmenni, hanem elkezdett nekem könyörögni, én pedig bedőltem neki. Hiszen azt gondoltam, hogy ő az egyetlen férfi a világon, aki képes hozzám vonzódni. Abban a szituációban egy egészséges önértékelésű ember pont, hogy szakított volna.

A 3. évünk aztán nagyon jól alakult, akkor tényleg úgy éreztem, hogy igyekszik, és érdemes volt folytatni a kapcsolatot. A 4. év megint hanyatlás volt, de én mindig kommunikáltam a problémámat felé, mindent meg is beszéltünk, csak épp változás nem volt. Viszont nem mondtam neki olyat, hogy húzzon el, vagy bármit, ami szinonimája ennek. Mondjuk az is az igazsághoz tartozik, hogy én jártam terápiára, valamint rengeteg pszichológiai, önismereti tartalmat fogyasztottam (könyv, videó, stb.), így már bőven a gyógyulás útjára léptem a kapcsolat alatt is.

Szóval: összesen kétszer mondtam ilyet, de a második a szakítás volt. Tény, hogy szerinte a szakítás is váratlan volt, mert "jó volt a szex", de az szerintem nem elég egy kapcsolat működtetéséhez.