Mit lehet csinálni olyan személlyel, aki egész nap fekszik, iszik, két értelmes mondatot nem tud beszélni, a szülei nyakán lóg, mint egy gyerek?

Hát figyelj van némi tapasztalatom, rálátásom de nem élek ilyen emberrel egy háztartasban szóval....

Unokatestvérem jól szituált családból szarmazik, 15 evig kulfoldon dolgozott. Hazajott teherbeesett, szult. Párja elhunyt. Innentol csak lefele.... alkalmi kapcsolatok, alkalmi munkak. Valoszinusitem hogy drogot is fogyaszt de hogy fogyasztott az biztos. Hiteles lakását vitte a bank, anyukajahoz kellett koltozni a gyerekevel egyutt. Panelba.

Lenyegeben ugy kell elkepzelni a helyzetet, hogy ha dolgozik eppen akkor hazaesik es alszik. Ha eppen fent van kiabal, xanaxot szed es iszik.

Amikor nem dolgozik, ami inkabb előfordul mint az hogy dolgozik.... akkor van hogy 3 napig nem kel fel. Ha felkel is leginkabb inni es uvoltozni.

Mindenki hibas csak o nem. Ez a helyzet evek ota tart... rendorsegi ugyek hatartalan mennyisegben, detox egyebek... soha nem fog elvonora menni magatol... nem lehet vele mit kezdeni.

Amig valaki onszantabol nem jut el arra a pontra addig a korulottelevok bszhatjak...

Legalabbis en igy latom.

6-os vagyok

Borderline személyiségzavarom van. Elvileg. Azért ebben a diagnosztizàlàs dologban még mindig nincsenek a csúcson. Fiatal szakma még ez.

Úgy sikerült, hogy elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok. A pszichés betegségeim mögül pedig kibújtam. Nem azonosultam tovàbb azzal, hogy beteg vagyok, és drogozhatok nyugodtan, úgyis függő vagyok. Nagyon könnyű manipulàlni a környezetet, és élni a betegszerep előnyeivel. Tudtam, hogy nem raknak ki mert úgy festek mint egy életképtelen.

Voltak elvonàsi tüneteim. Kézremegés, napokig nem alvàs. Egy éjszaka 2 àgyneműcsere mert szakadt rólam a víz. Az élet azt hozta, hogy 10 nappal később ahogy leàlltam be kellett jàrnom dolgozni. Első évben 8 munkahelyem volt. Elvonàstól nem aludva nem voltam túl jó csapatjàtékos. Azt tudtam, hogy mennem kell tovàbb.

1-2 év utàn éreztem, hogy nem olyan nagy erőfeszítés egyàltalàn kimozdulni a lakàsból. Mára pont annyira rutin mint màsnak. Megszoktam, hogy emberek vesznek körül.

Vannak visszamaradt dolgok. Pl hangulatingadozàs, reggeli kézremegés, dühkitörések. Ezeket viszont tudom kezelni. Együtt kell ezzel élni, ami nem azt jelenti, hogy végig szenvedem az életem.

Pl ha tudom, hogy el fog szàllni az agyam akkor félrevonulok, lenyugszok és megyek tovàbb.