Mit lehet csinálni olyan személlyel, aki egész nap fekszik, iszik, két értelmes mondatot nem tud beszélni, a szülei nyakán lóg, mint egy gyerek?
Nem okoskodásokat várok, pl. hogy "a szülei nevelték ilyennek", meg hogy "ki kell zárni/el kell zavarni otthonról és megtanulja", stb. ilyeneket tudok én is. Kizárólagosan élettapasztalatokra, történetekre vagyok kíváncsi, kinek hogyan alakult az élete ilyen személy mellett. Biztos többen vagyunk ilyen helyzetben. Kinek hogy oldódott meg? Az a legnagyobb baj, hogy önként nem megy be sehova.
Maradjunk tisztelettel, és szorítkozzunk a leírtakra. Köszönöm!
Én is ezt csinàltam 23 éves koromig. Ki-be jàrtam a pszichiàtriàról. Feküdtem egész nap beállva.
A helyzet akkor vàltozott, amikor lakhattam otthon de semmit sem toltak alàm. Màrpedig, ha nem ehetek a hűtőből, nem vesznek cigit, nem adnak pénzt amit el lehet cuccozni az már ad némi motivàciót. Én ràdöbbentem, hogy ezt nem akarom tovàbb csinàlni és ennél többre vagyok képes. Elérték, hogy önként meneküljek otthonról, 5 ezer ft-tal a zsebemben.
Elmentem dolgozni, azóta normàlis életet élek.
Ezért vagyok nekik végtelenül hàlàs és nem azért, hogy évekig eltartottak. Amikor elfogadtàk, hogy belőlem soha semmi sem lesz, akkor azért fellángolt bennem az, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok életképtelen.
A jelenlegi covid helyzet nálam is borított mindent, de 2 évvel az elköltözésem utàn màr vezető pozícióban dolgoztam.
Amíg a körülmények nem vàltoznak körülötte, addig ő sem fog. Neki most ez így jó. Ha nem lesz jó majd vàltoztat. Addig semmit. Miért is akarna? Amíg én is élveztem, hogy eltartanak addig fel sem merült bennem, hogy vàltoztatni kéne.
Aki iszik az a gyógyszer reis inni fog az még meg rosszabb lesz van ismerősöm sajnos
Üdv
Köszönöm a további hozzászólásokat. :)
7, na ez meg a másik, külön köszönöm a hozzaszólásod... Visszafordíthatlan agykárosodás, nemhiába először az elvonót tanácsolják. De ha arra nincs esze az illetőnek, nem akarja, akkor hogy?! :( Visszatérek az első kommentre, sehogy. :D A környezetét meg eszi a rohathadás, mert nem tudnak vele mit kezdeni. :(
6, a te hozzászólásodat is nagyon köszönöm! Neked mellette volt valamilyen személyiségzavarod? Hogyan tudtál megálljt parancsolni az alkoholnak/cuccoknak? Azért azt feltételezné az ember, hogy ilyenkor már komoly elvonási tünetek is jelentkezhetnek. Szívesen/örömmel venném, ha még esetleg írnál. Nagyon örülök annak, hogy sikerült kimásznod ebből a szerencsétlen élethelyzetből. Én az ilyen munkavállalóknak kétszeresen tudok örülni, mert hosszú út áll mögöttük, rengeteg munkával. :)
Az illető gondolom férfi? A férfiak nehezebben kezelik a magánéleti problémákat, mert nehezebben beszélik ki magukat, vagy sehogy, ezért egyedül maradnak a gondokkal, és ha egyedül valamit nem tudnak feldolgozni, akkor a tüneteket - a szorongást igyekeznek oldani, de az nem megoldás a problémára. Nekem túl kevés az információ, miért ilyen ez a gyerek? Milyen környezetben nőtt fel, biztonságos családi környezetben, ahol meg lehetett beszélni a problémákat, törődtek vele? Vagy távolságtartó rideg családban, ahol nem nevelték, hanem a csak úgy nőtt magától? Nem ítélkezni akarok, komolyan kérdezem, mert mindkettőre van példa, és az egyik súlyosabb mint a másik.
Én is sok mentális problémával küzdök, de én például gyerekkorom óta vágyom egy pszichológusra, csak nem tudnám megfizetni. De én hiszek abban, mindenki gyógyulni akar, senki nem akar hosszú távon a saját gondolataitól, saját magától szenvedni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!