Hogyan fejezzem ki az érzéseimet?

Ez olyan mintha én írtam volna. Párszor megszívták a közeli személyek emiatt,gondolom nálad is ilyenkor megy a passzív-agresszív viselkedés,és ,,leválsz",elfordulsz inkább a személytől/személyektől.

Én rájöttem,hogy nem bízom az emberekben,és hogy valójában a szülőknek sem mondtam el semmit,mert féltem,hogy támogatás helyett mást kapnék,ugyanakkor a többi embernél szintén,mert sokszor volt más más véleményen és ez a sok negatív kapu ezt eredményezte.(Na meg amikor az első kötődés megszűnik,ilyen lehet általánosból középsuliba vándorolni,nem kellemes)

Ez is segítség,hogy ezt legalább tudod. Amit elkezdtem megpróbálni,hogy tudatosan hajtom magamnak,hogy nyitottabb leszek,adok esélyt mindenkinek stb. A kicsi egó-leszarom felfogás is jó ebben az esetben,mert szókimondóbb lehetsz tőle,persze nyersnek tűnhetsz,de nekem ez is bejött,bár mély érzéseknél nem próbáltam,mert jelenleg nincs. Szerintem maga az érzelemkifejezés mindig agresszívabb lesz később is,mert amit előbb írtam ott is eléggé az,mivel elhiteted,hogy nem érdekel,és ez látszik is,bunkóságként is tűnhet,egy kapcsolatnál meg előfordulhat hibáztatás is. De nagyon sok idő kell,ezt is el kell ismerned,hogy muszáj türelmesnek lenni,és aki nem tud,az viszont menjen,mert ez hosszú folyamat,de lesz ember aki kitart,az lesz a másik feled,akinek kimered majd mondani a ,,szeretlek"-et is. Amúgy ebből jó van,hogy az érzések ilyen személyeknél nagyon intenzívek tudnak lenni pl sírással együtt jár,de egyben biztosan őszinték is.

Ott a pszichológus is persze,de nem tudom mennyire tudna segíteni,azt még nem próbáltam,csak egyszer majdnem,de nem kell kizárni hátha a kis terápiás léptekkel tud segíteni.

Tudom,hogy zavaró,de hidd el jobb lesz,lehet nem is hiába van az,hogy nem mered kimondani. Nálam is volt egy ember aztán,akinek olyanokat mondtam,hogy nem gondoltam,hogy egyszer valakinek mondhatok teljes bizalommal. Mindennek meg van az oka,de le lesz ez küzdve,ha az akarat is megmarad!! 19/L