Borderline-os ember miért ragaszkodik olyan emberhez, akiről a létező legrosszabb véleménye van?
Ismerek egy borderline-ost, aki foggal-körömmel ragaszkodik két olyan emberhez is, akikről a legrosszabb véleménye van. Az egyik a volt pasija, a másik egy barát. Utálja őket, lenézi őket, és meg van róla győződve, hogy ez a két ember őt folyamatosan bántalmazza, megalázza, miattuk depressziós, miattuk van romokban az élete. (Másoknak szidja őket folyamatosan, szemtől szembe viszont általában a hízelgés megy, időnként gyalázkodós dührohamokkal.)
Arra a felvetésre viszont, hogy akkor inkább ne tartsák többé a kapcsolatot, jön a zokogás, könyörgés, öngyilkossággal fenyegetőzés.
Én vagyok az egyik ember, akihez a bordi így ragaszkodik. Mi a legjobb stratégia ilyen esetben? Végleges szakítás, telefon letilt stb.?
Betegségbelátása az illetőnek egyáltalán nincs, meg van róla győződve, hogy ő a korrektség és a kedvesség arkangyala a sztoriban. Azzal, hogy tudjuk, hogy a hátunk mögött mikkel gyaláz minket, még nem szembesítettük.
1-es, a francba, elfelejtettem kiírni, hogy a nőnek van ám közben komoly pasija, ez a két arc (én meg egy másik) a pasin felül vagyunk.
(Igaz ugyan, hogy minket nagyon hosszú évek óta ismer, a pasi meg csak pár hónapja van.)
Ha nincs betegségtudata akkor menekülj
Reménytelen eset és lehet narcizmussal is párosul a "bordi"
Te miért ragaszkodsz hozzá egyébként? Én már rég megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Nyugi, nem fogja magát megölni, hiába fenyegetne azzal (ha pedig igen, akkor természetes szelekció).
Biztosan vannak normálisabb, funkcionáló borderline betegek is, de ne mi érezzük már szarul magunkat azért, mert képtelenek éretten viselkedni. Szerintem ez intelligencia és önfegyelem kérdése, aki pedig erre nem képes, az hisztizzen máshol, én tuti ott hagytam volna már. 16 éves gyerekek érzelmi szintjén vannak (talán még sokat is mondok), és csak a terápia segíthet rajtuk, abból is a radikális fajta. Van nekem elég bajom, nem fogok pátyolgatni senkit.
Egy bordeline ismerősöm volt, pontosabban szaktársam még az egyetemről. Ő az a csendes, báránybőrbe bújt gyilkos típus volt. Nem hittük el, hogy minden egyes alkalommal valami problémája volt, a környezetét folyamatosan, még tudat alatt is manipulálta, hiszen akármi is volt, ő volt az áldozat. A csaj egy kávét nem mert kérni magának a sulis büfében, mert attól félt, hogy az eladó ki fogja nevetni. A pasijával állandóan gondok voltak, öngyilkossággal fenyegetőzött… hálistennek már nem tartjuk a kapcsolatot még messziről sem.
Egyrészt nyilvánvalóan borderline-os, másrészt öngyilkossági kísérletek miatt több pszichiáternél is volt már, és minden zárójelentésén borderline van.
(De ő erről úgy gondolkodik, hogy a pszichiáterek egyrészt hülyék, hanyagok, sablonosan gondolkoznak, nem értik őt, másrészt szerinte eleve alapból olyan emberek mennek pszichiáternek, akik bántalmazni akarják a pácienseiket. Úgyhogy ő ezekből a diagnózisokból a világon semmilyen következtetést nem szűr le saját magára nézve).
Kösz amúgy 6-os, nagyon hasznos válasz! Egy 20 éves barátságról beszélünk, 10 évig együtt is éltünk, én nem utálom őt, fogalmam sem volt a közelmúltig, hogy ilyen engesztelhetetlenül gyűlöl és lenéz. Sok nehézségünk volt eddig, de azt gondoltam, legalább barátok vagyunk, szemtől szembe ő is mindig ezt bizonygatja...
De most betelt a pohár, a napokban igyekszem összeszedni a gondolataimat, hogy mit mondjak majd neki, amikor legközelebb, utoljára találkozunk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!