Mi van a mai fiatalokkal 20-25 évesekkel? Munkahelyi tapasztalataitok?

Búval b.szottságnak sok féle okai lehetnek

Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy túl nagy elvárásokat állítottam magam elé, túl hajszoltam magam, kompenzálva az iskolás kori éveket, megtettem minden tőlem telhetőt, de ez nem volt elég arra, hogy beilleszkedjek sokszor, és amikor valaki egyfajta viselkedést mutat felém akkor arra nem reálok jól, nem azért mert nem tudom, hogy ezt nem kéne, hanem mert reflexszerűen jön az elzárkózás

Tudom milyen az olyanokkal vagy körbe zárva akiknek teljesen más értékeik vannak, és te ebben nem akarsz részt venni mert látod, hogy csak a halálba visz, nem azért mert rossz ember vagy egyéb, csak mert más értékei vannak

Visszatérve a cukorbeteg kollégádra, nos megint csak saját tapasztalat, kb 15 év önkisérletezés után, reflux, meg minden lótúróval küzködtem kisebb korom óta..hát persze, hogy rájöttem idők során, hogy az alvás,diéta, fejbeni hozzáállás és a szociális befolyások megfelelő kezelése, és ha a belőlük való örömszerzés nincs meg akkor ezek a testi problémák sosem fognak elmúlni, sőt csak rosszabbak lesznek Lehet menni az orvoshoz tüneti kezelésre, de annak mi az értelme?

Ha egy olyan közegben vagyok huzamosabb ideig, ahol érzem ezeket az érzelmi erős kilengéseket akkor megőrülök, a szobatársam múltkor le autistázott, mert a viselkedésem tuti beteges..

Ez a tovább kell meni dolog akkor működik amikor az embernek van miértje, a nagy házra való gyűjtés az általában nem elég. Amikor a körülötted lévőket látod, hogy az ő miértjük téged nem vonz, ami téged vonz az meg őket nem érdekli, és akkor lehet beszélgetni az időjárásról, meg, hogy jól vannak e a gyerekek

Neked mi a miérted?

Meg is fognak szűnni az ilyen jelleggel működő munkahelyek, amint többségbe kerül a legújabb nemzedék, ezt már én látom előre. Azok a munkahelyek, aminek energiái 70%-ban nem a munkáról szólnak, hanem egymás lesegetéséről, faggatásáról, izélgetéséről, kötelező szociális létről, művileg kitalált csapatépítésekről és mindenféle 6aszogatásokról. Megy egész nap a magánéletfeltárás, mint valami fodrászatban, ugye? Mégis mit lesed te azt a szerencsétlen gyereket, mit csinál? És milyen alapon? Nehogy már beleálljál, mert nem lett két hét alatt a társaság közepe. Ahhoz is joga van, hogy sose legyen az. Állítólag nem arra lett felvéve.

Valamikor azt mondták, a gépesítés és a villamosítás után a "jó életszínvonal" fenntartásához elég lesz tizede annyit munkahelyen lenni. Ezt mondták akkor is, amikor az Optima írógépeket lecserélték zúgó számítógép dobozokra, ahol egy CTRL+V kiváltja egy gépírónő egész napi munkáját. Ehhez képest a munkahelyen töltött idő valahogy mindig és mindig ugyanannyi marad... Miért is? - Teszi fel magának minden ember előbb-utóbb a kérdést. Mert a világot uraló, vezető, berendező "társasági" embertípusnak (más nem fog a ranglétrán sehová se elkönyökölni) muszáj a nyolc óra társasági marcangolódás, különben becsavarodna a magányában a négy fal között, amitől valójában végtelenül retteg. Ezért akkor is fognak munkát teremteni, amikor a robotok már szinte mindent elvégeznek. Műmunkát együtt levés ürügyén, hogy hasznosnak hihessék magukat. A távmunkát is rég meg lehetett volna szervezni járvány nélkül is már vagy húsz éve rengeteg ágazatban, sőt már a mechanika korában is, ha nagyon akarták volna. Nem akarták.

Pedig lassan mégiscsak elmennek a történelem szemétdombjára a világukkal azok, akik belekényszerítettek ebbe a társadalmi létbe mindenkit, fenntartották a saját igényeikre szabott (majd megmagyarzott) rémuralmukat a szociofób, introvertált emberek felett. Minden feltétel adott hozzá, hogy rengeteg féle munka kiválóan el legyen végezve egymás közt böfögés nélkül is. Ráadásul a nem társasági emberek hatékonyabban dolgoznak úgy, ha nem áll valaki a hátuk mögött, és nem bámulják, és "méregetik" hatan minden irányból. Ugyanis mindenki hatékonyabban dolgozik, ha nem áll szorongás alatt. Ők társaságban az alatt állnak.

Minden bizonyal alig várták, hogy ilyen kérdező (aki még ilyenkor is rajtuk agyal) és egyes válaszoló féle marhakedves embertípusok között tölthessék az életüket. Szerencséjükre nekik már nem kell majd. Az internet már lehetőséget ad rá nekik, hogy megszervezzék a saját munkahelyeiket, rendszerüket, világukat, életüket, ami már nem úgy fog működni, mint Mancikáéknál a titkárság hatvannyolcban.

Az szép! Meg se mertek szólalni még, de már a képükbe van vágva, hogy "mit képzelnek a kis elkényeztetettek" - Hát ehhez gratulálok...

Nekem meg az az örömöm, hogy kezd most már végre lecserélődni a világ ilyen fiatalokra. Jellemzően nekem szoktak aztán először megnyílni, mert valahogy én meg tudom találni velük a hangot.