Hogyan élitek meg, amikor nagyon hiperventiláltok?

Rosszul:'D Amúgy nekem nincs halálfélelmem közben, belül tudom, hogy el fog múlni, de rettenetesen fárasztó kivárni, amíg megtörténik. Általában mire ide eljutok, már nem tudok semmire gondolni, az agyam olyan, mint egy zokni, minden korábbi behatás, ami elindította az egészet eltűnik és teljesen belekerülök a pillanatba. Csak a levegővétel marad, mindennel, amim maradt próbálok a légzésem lassítására koncentrálni, több-kevesebb sikerrel. Közben elkezdenek zsibbadni a végtagjaim, amit nagyon utálok, lever a víz, ég a bőröm és lüktet, én meg tehetetlenül várom, hogy vége legyen. Amikor végre elmúlt olyan vagyok, mint akin átment az úthenger. Annyira kimerültem, hogy egy szinten meg is nyugodtam, mert nincs már erőm foglalkozni azzal, ami elindította az egészet. Ennek néha tudok örülni is kicsit, hogy legalább valami pozitív legyen az egészben.

Esetemben is ilyen.