Mennyire normális, általános, hogy sokszor vannak olyan gondolataim, hogy egyszerűbb lenne meghalni, mint az élet szenvedéseit elviselni?

Az életből nem lehet egyszerűen és szépen kiszállni. Az öngyilkosság is hasonlóan brutális dolog, mint a gyilkosság. Hozzá kell szokni, hogy az az alap, hogy az élet nem könnyű. Én a szellemi keresést ajánlom, hogy belülről megerősödj. Más szóval nyitást Isten felé.

Ha Isten az életed része, nem fogsz aggodalmaskodni, a gondviselésére bízod magad. „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Jézus)

Én teljesen megértelek, és a mai élet sajnos sokunkból ezt hozza ki.

Szívből ajánlom neked ,hogy keress fel egy pszichiátert, aki ír fel neked gyógyszereket. Alkohol helyett,hidd el a kedved is jobb lesz, a világot is másképp fogod látni. Én régóta így élek, és nem bántam meg. Alkoholt felejtsd el!

Amikor valaki ennyire lent van lelkileg, csak a gyógyszerekben bízhat. Ez csak annak hangzik durván, akinek fogalma sincs milyen érzés nagyon lent lenni.

Én próbáltam sportot,társaságot,kedvenc hobbit,családi segítséget, ajándékokat magamnak, enni stb. és 2 év alatt jobban leépültem,mert semmi sem jött be. Azt bánom,hogy 2 évig vártam és nem mertem lépni előbb,csak mert gyogyszerellenes vagyok.

Az én problémám állandó, tehát a tablettákat életem végéig kell szednem, és nem riaszt meg, mert mindent másképp látok már.

Futás közben örömhormonok szabadulnak fel, egy nagyon jó mentális állapotba kerül az agy. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Sokkal jobban tudok koncentrálni, vidámabb vagyok, kevesebb a negatív gondolatom.

[link]