Borderlineként hogyan dolgoztátok fel a szakítást?
Én mondtam ki, többéves kapcsolatban, mégis fáj. Már nem is maga az ember hiányzik, hanem a szerelem érzése, az érintések és a közös jövő tervezgetése - hiába volt az utóbbi egyoldalú nálunk.
Magasan funkcionáló borderline vagyok, a személyiségzavaromhoz képest elég sok sikert érek el az életemben. Egy sürgősségi osztályra tett "kitérő" után fogadtam meg, hogy összeszedem magam, és egész jól sikerült. A családjától mégsem kaptam túl sok szeretetet (sőt, az anyjának a másik menyjelöltje volt a minden), és magának az exemnek is nagyon sok olyan dolgot elnéztem, amit nem kellett volna. A barátaim, akiknek mélyebben meséltem róla, azt mondták, hogy az önbecsülés útjára léptem azzal, hogy véget vetettem egy ilyen hiábavaló kapcsolatnak, de még mindig rám tör a fájdalom, rendszerint esténként. Hogyan segíthetném magamon?
Nekem mániás depresszió is van mellé.
Inkább azt kell feldolgoznom, hogy szándékosan tönkreteszem a párkapcsolatomat akkor, ha már nagyon közel kerülök a másikhoz.
(küzdök az ambivalens érzéseimmel.)
Engem tényleg kevés férfi fog meg igazán külsőre és személyiségileg is. De ha ez a kettő megvan, onnan végem. Szenvedek, eltaszítom magamtól, de ragaszkodom is. (egészségem sincs rendben, és ez még jobban lehoz az életről, annyira sem bízom így egy sikeres kapcsolatban, mint eddig!)
Feladtam, hogy párkapcsolatom legyen jelenleg. Ismerkedni se merek, jobb nekik nélkülem,de így legalább csak én szenvedek...:)
26L
Sajnálom, de fel a fejjel!
Nem ismerlek, de szerintem ha megtalálod a megfelelő férfit, akkor nem fogod eltaszítani magadtól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!