Depressziós lennék vagy mi lehet ez nálam?
Sziasztok. Kicsit hosszú, így az olvassa aki szeretné.
Szóval lassan több mint 1 éve vagyok munkanélküli mivel sokat válogattam korábban, hogy az jobb lesz meg ez meg az, de mai nap is ezt csinálom. Pedig már bánom, hogy ott hagytam pár helyet. Mindegyiknél éreztem, hogy félek belevágni az ismeretlenbe, szorongok az első napoktól, a kollégáktól, ha hibázni fogok akkor amiatt rúgnak ki, nem találom ott a helyem és kiközösítenek mint iskolában. Iskolában is sokat csesztettek, kiközösítettek, lógtam miattuk, öngyilkos hajlamaim voltak stb. Jelenleg minden áron szeretnék végre dolgozni, de a félelem visszatart még elindulni is. Napjaim mikor kezdetben voltam munkátlan akkor még jók voltak, semmi stressz, volt még pénz is, család se szólt semmit. Ma már alig maradt pénzem, családból egyes tagok már nem bírnak velem. Napjaim úgy telnek manapság, hogy egész nap alszok, eszek és gépezek. Sokszor enni is alig tudok felkelni, egy falatot ettem azért keltem fel olyan este 6kor mert éreztem, hogy elájulok azt feküdtem vissza. Mostanában igaz visszaállt a bioritmusom és sikerül estig fennmaradnom de van hogy visszaáll. Sokszor bambulok magam elé, nincsenek terveim meg amik vannak azok elérhetetlenek. Néha rámtör a sírás, Pajzsmirigy gyulladást mondott a háziorvos és szedtem gyógyszert egy ideig, de abbahagytam egy ideje mivel elfelejtettem és félek felhívni az orvost újabb vizsgálatra, mivel lehet kiderülne, hogy nem is szedtem amit felírt. Aztán voltam nőgyógyásznál mert rávettem magam évek múlván, mert büdöses folyás folyik belőlem egy ideje, de adott valami hatástalan 2 kapszulát amivel letudta a kezelésem a doki...Orromon is csomó mitesszer van amiket évek alatt se tudtam eltűntetni és félek elmenni kozmetikushoz. Meg van valami pirosas pötty ami több mint 2 hónapja ott van és zavar. Ezek mint nagyon rombolják az önbizalmamat. Korábban elküldtem meztelen képeket egy srácnak aki igaz megígérte, hogy nem küldi senkinek és tényleg nem tette, mondta, hogy megbíztható de nem is emiatt izélek, hanem hogy valaki látta azokat és hülye voltam, hogy elküldtem egyáltalán. Egy kép volt talán amin az arcom is van de olyan, hogy nehezen felismerhető mivel épp fürödtem. De valahogy nem érdekelne, ha kitudódik csak zavar a tudat, hogy elküldtem. Régen képes lettem volna a metró alá ugrani, beugrani a dunába hídról, de manapság már lusta lennék öngyilkossághoz de nincs kedvem így élni. Utálom magam nagyon. Egy barátnőm van akivel tartom a kapcsolatot. Ez a hangulatingadozás azóta van mióta elkezdtem más iskolákba járni általános után, nagy váltás ha mondhatom így. 8 osztályt végigvittem ott és utána alig bírtam megmaradni valahol. Most 2 nap múlva mehetek interjúra ahova szeretnék menni és nem fogom hagyni, hogy a félelmem miatt ne menjek el de félek. Kellene már pénz és unom már a semmittevést. Semmihez sincs kedvem szinte, még kimozdulni se. Mit tanácsoltok, hogy hogy javulhatnék meg? Korábban voltam orvosnál, pszichológusnál mielőtt írnátok annó mikor voltak az öngyilkos napjaim de nem segítettek nagyon, öngyilkos már nem akarok lenni de így élni nem akarok ezekkel a rigolyákkal. Köszönöm, ha elolvastad és szeretnék normális és értelmes válaszokat kapni ha lehet. Ha látsz hasonló kérdést akkor lehet én tettem azt is fel, mivel most kiegészíteném azt. Nagyon megtörtve vagyok. Ja meg kimaradt, hogy Valamikor elkezdődtek nálam ilyen rituálék mint 4x ismételten megérintem az összes falat a szobában, ha valamit az egyik oldalamon megérintek akkor a másikon is kell akár 2x szimmetrikusan, ha az egyik lábamat beütöm akkor a másikat is, néha véletlen beütöm a fejem kicsit a falnak mikor ellenőrzöm a szekrény mögötti részt és 2x megismétlem, este ablakon kinézve 2x jobbra balra nézem a lámpákat, utat, ablak előtt van tv meg mögötte szekrény üres hely és azt is 2x átnézem. Már zavar néha de fel se tűnik. Mostanában zavar, havalami nem párosul színben vagy öltözködésben mint feketét csak feketével jó, nem szeretem a pirosat ezért nem veszek fel pirosat, láttam 2 nőt passzoló táska kabát kombóval mint pink táska pink kabát, fehér táska fehér kabát. és annyira tetszett csak sajnos nincs passzoló kabátom. ÉS ez zavar. Mit gondoltok mi lehet velem vagy miért lettem ilyen? Elrontottam az életemet nagyon! 23L
Szerintem ezt túlgondolod, ezeknek a gondolatoknak egy része paranoia, másik része meg kényszergondolat, és ezek keverednek is.
Egyszerűen annyit kell mondanod a pszichológusnak, hogy vannak gondolataid, amiktől nem tudsz szabadulni, és rendszeresen végzel olyan rituálékat, amikről tudod, hogy fölöslegesek, de ha nem végzed el őket, akkor szorongsz miattuk. Ennyi.
Én pszichológust keresnék először, ha amúgy képes vagy valamilyen szinten funkcionálni. Ha aránytalan szorongással jár a napi teendők elvégzése is, akkor lehet, hogy inkább pszichiáter, aki fel tud írni valamilyen enyhébb nyugtatót (bár egy Frontint vagy Xanaxot a háziorvos is felír, ha olyan a helyzet.
Köszönöm a gyors választ.:)
sajnos napi szinten is megkeserít, mivel bárhol vgyok emberek között, mindig aggódok hogy mennyire vagyok büdöse vagy nem és emiatt furán néznének rám, főleg tömegközlekedésen ahol bezárva vagyok velük. meg a rituálék is utcán is csinálom néha, buszokon is, volt hogy muszály volt megérintenem a korlátokat de ilyenkor kontrollálni tudom. meg néznem kell 2x egy lányt mondjuk ha meglátom meg ilyenek..már durvább kezd lenni kezdetben oké de mostanság már én is meglepődöm ezkeen, csoda hogy nem vették még észre...
Budapesten a 11.kerben nem tudtok esetleg egy jó és megbízható orvost?
ezek amúgy fizetősek vagy ingyenesek?
26.Mondom :(
mintha bűntudat is társulna hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!