Depressziós lennék vagy mi lehet ez nálam?
Sziasztok. Kicsit hosszú, így az olvassa aki szeretné.
Szóval lassan több mint 1 éve vagyok munkanélküli mivel sokat válogattam korábban, hogy az jobb lesz meg ez meg az, de mai nap is ezt csinálom. Pedig már bánom, hogy ott hagytam pár helyet. Mindegyiknél éreztem, hogy félek belevágni az ismeretlenbe, szorongok az első napoktól, a kollégáktól, ha hibázni fogok akkor amiatt rúgnak ki, nem találom ott a helyem és kiközösítenek mint iskolában. Iskolában is sokat csesztettek, kiközösítettek, lógtam miattuk, öngyilkos hajlamaim voltak stb. Jelenleg minden áron szeretnék végre dolgozni, de a félelem visszatart még elindulni is. Napjaim mikor kezdetben voltam munkátlan akkor még jók voltak, semmi stressz, volt még pénz is, család se szólt semmit. Ma már alig maradt pénzem, családból egyes tagok már nem bírnak velem. Napjaim úgy telnek manapság, hogy egész nap alszok, eszek és gépezek. Sokszor enni is alig tudok felkelni, egy falatot ettem azért keltem fel olyan este 6kor mert éreztem, hogy elájulok azt feküdtem vissza. Mostanában igaz visszaállt a bioritmusom és sikerül estig fennmaradnom de van hogy visszaáll. Sokszor bambulok magam elé, nincsenek terveim meg amik vannak azok elérhetetlenek. Néha rámtör a sírás, Pajzsmirigy gyulladást mondott a háziorvos és szedtem gyógyszert egy ideig, de abbahagytam egy ideje mivel elfelejtettem és félek felhívni az orvost újabb vizsgálatra, mivel lehet kiderülne, hogy nem is szedtem amit felírt. Aztán voltam nőgyógyásznál mert rávettem magam évek múlván, mert büdöses folyás folyik belőlem egy ideje, de adott valami hatástalan 2 kapszulát amivel letudta a kezelésem a doki...Orromon is csomó mitesszer van amiket évek alatt se tudtam eltűntetni és félek elmenni kozmetikushoz. Meg van valami pirosas pötty ami több mint 2 hónapja ott van és zavar. Ezek mint nagyon rombolják az önbizalmamat. Korábban elküldtem meztelen képeket egy srácnak aki igaz megígérte, hogy nem küldi senkinek és tényleg nem tette, mondta, hogy megbíztható de nem is emiatt izélek, hanem hogy valaki látta azokat és hülye voltam, hogy elküldtem egyáltalán. Egy kép volt talán amin az arcom is van de olyan, hogy nehezen felismerhető mivel épp fürödtem. De valahogy nem érdekelne, ha kitudódik csak zavar a tudat, hogy elküldtem. Régen képes lettem volna a metró alá ugrani, beugrani a dunába hídról, de manapság már lusta lennék öngyilkossághoz de nincs kedvem így élni. Utálom magam nagyon. Egy barátnőm van akivel tartom a kapcsolatot. Ez a hangulatingadozás azóta van mióta elkezdtem más iskolákba járni általános után, nagy váltás ha mondhatom így. 8 osztályt végigvittem ott és utána alig bírtam megmaradni valahol. Most 2 nap múlva mehetek interjúra ahova szeretnék menni és nem fogom hagyni, hogy a félelmem miatt ne menjek el de félek. Kellene már pénz és unom már a semmittevést. Semmihez sincs kedvem szinte, még kimozdulni se. Mit tanácsoltok, hogy hogy javulhatnék meg? Korábban voltam orvosnál, pszichológusnál mielőtt írnátok annó mikor voltak az öngyilkos napjaim de nem segítettek nagyon, öngyilkos már nem akarok lenni de így élni nem akarok ezekkel a rigolyákkal. Köszönöm, ha elolvastad és szeretnék normális és értelmes válaszokat kapni ha lehet. Ha látsz hasonló kérdést akkor lehet én tettem azt is fel, mivel most kiegészíteném azt. Nagyon megtörtve vagyok. Ja meg kimaradt, hogy Valamikor elkezdődtek nálam ilyen rituálék mint 4x ismételten megérintem az összes falat a szobában, ha valamit az egyik oldalamon megérintek akkor a másikon is kell akár 2x szimmetrikusan, ha az egyik lábamat beütöm akkor a másikat is, néha véletlen beütöm a fejem kicsit a falnak mikor ellenőrzöm a szekrény mögötti részt és 2x megismétlem, este ablakon kinézve 2x jobbra balra nézem a lámpákat, utat, ablak előtt van tv meg mögötte szekrény üres hely és azt is 2x átnézem. Már zavar néha de fel se tűnik. Mostanában zavar, havalami nem párosul színben vagy öltözködésben mint feketét csak feketével jó, nem szeretem a pirosat ezért nem veszek fel pirosat, láttam 2 nőt passzoló táska kabát kombóval mint pink táska pink kabát, fehér táska fehér kabát. és annyira tetszett csak sajnos nincs passzoló kabátom. ÉS ez zavar. Mit gondoltok mi lehet velem vagy miért lettem ilyen? Elrontottam az életemet nagyon! 23L
23 éves vagy, ha most felallsz és megeroszakolod magad, hogy márpedig nem leszel passzív alanya az életednek, akkor nem mondhatod, hogy elrontottad.
Egyébként nem vagy egyedül ezzel a problémával, de most vagy abban az életkorban, hogy ha most nem állsz fel és nem teszel TUDATOSAN azért, hogy jobb legyen, akkor valószínűleg a mocsarba fogsz ragadni.
Tudom nehéz, de muszáj tudatosan erre koncentralnod. Sajnos ezen orvos, pszihologus sem fog tudni segíteni, aktívan kell tenni érte.
Remélem megjavul az élethelyzetek. Hívd fel az orvosokat, foglald el magad, hogy legyen minden nap egy pici célod.
Jobbulást!
2.Sajnos nincs bennem morál, hogy visszamenjek mert ott lefognak nézni, máshogy bánnak velem. Egyszer visszamentem egy helyre de mindenki más lett, más lett a hely is. Máshogy bántak velem. Pedig akkor nem haragban váltunk el. De most új munkahelyek után nézek mivel ott nincs bennem nyomás a múlt miatt, új helyen kezdhetek új emberként. Köszi a tanácsokat amúgy. Rollelrezni szeretek csak nincs erőm sajnos.
3.Köszönöm a tanácsot neked is, megpróbálom. Nőgyógyászt meg lehet mást kéne keresni? Sajnos első orvosom férfi volt, gondolhatjátok, hogy kivoltam és rendesen vert a szívem a várófolyosón, olyan csend volt hogy szerintem az idősek is hallották ahogy vert..és ennyi izgulást 5 percért csak. Háziorvost simán feltudom hívni félelem nélkül csak félek, hogy leszid amiért nem szedtem rendesen a tablettát. Bár sokat nem változtatott az igaz de na.
Apró pici lépésekkel kezdd, és majd szépen kimaszol belőle. Nem tudom, hogy mennyire jellemző rád, de a "tanult tehetetlenség"-nek utananezhetnel, hátha segít valamivel.
Szerinten egy férfi nőgyógyász is jo, én nem hittem volna h valaha férfi nőgyógyász fog megérteni... :)
A pajzsmirigyedet meg előtte még kéne nézni, mielőtt ismét elkezdened a gyógyszerszedést, légy őszinte az orvossal.
A rituálékkról valaki nem tud valamit?
Fogalmam sincs mióta van csak annyit hogy egyszer éreztem késztetést hogy érintsem meg az összes falamat a szobámban és ennyi. Onnantól van hogy újabb rituálék jelenek meg mint utcán 2x jobbra megy balra hátra nézek, forgószékemben néha megérintem a karfákat egyszer miindkét kezemmel mindkettőt majd forditva és ezt 2x ismételten pedig semmi értelme ezeknek. A falérintés abbamaradt de mások váltották fel azt de sajnos van hogy visszajön pl. tegnap is megtörtént. Engem főleg most az idegesít néha hogy ha egy hajszálat igazitok a jobb oldalamon akkor a másikon is "elimitálom" mert kellemetlen nélküle vagy nem tudom. Este pl. látom a vizes üvegeimet azokat is meg kell érintenem mindent különben vonzani fog. Meg majdnem minden bútort ami szemközelben van azt meg kell érintenem 2x és utána tudok csak nyugodtan lefeküdni. Napközben is jelen vannak de változó igazából. MItől van ez és miért alakult ki nálam? Korábban nem volt ilyenem. Senki nem tud erről itthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!