Másnak is szenved olyan pánikbetegségben / szorongásban, hogy nehezen tud enni, inni és egész nap gyorsan lélegzik?

Evek soran valtozott, de mikor kezdodott, 17 eves koromban, pontosan igy. Kenyszeresen nyeltem, figyeltem ra, vegul mar nem birtam. Lelegzessel ugyanez. Ket horror ev utan valami kulso tortenes kizokkentett, es egy evre elmult. De utana mas tunetekkel visszatert.

13 evvel kesobb voltam hajlando gyogyszerbe belemenni. Jol tettem. Ja, elotte jartam pszichologusokhoz, de ez egy ordogi kor.

A gyogyszer megtanit ujra ugy erezni, mint elotte. Es amennyiben a korulmenyek engedik, el is tudod hagyni kesobb.

En gyogyszeren elek, de otven evesen semmi bajom. Tudod, ha dolgoznom kene, elterelne a figyelmem, de tul jo dolgomban nincsenek kihivasok, feladatok, szoval szedek gyogyszert. Haziorvos is felirhat.

Ahogy mondtam, elsosorban egy atmeneti segitseg, mert a beled rogzult rossz reflexeket, emiatti rossz elmenyeket felulirja, mikor siman ettel, siman ment egy napot.

Sok szerencset a gyogyulashoz!

Szintén zenész, ugyanez volt nálam is. Pánikroham, utána pedig folytonos szorongás a betegségektől, haláltól, hányástól (nálam ez nagy fóbia). Nem tudom hány éves vagy, én 20, de az első rohamom után rohantam a háziorvoshoz, aki a viselkedésemből és a sírásomból (már a váróban is kezdtem rosszul lenni), egyből levágta hogy pszichés. Kerestem pszichiátert, most tanulok autogén tréninget is egy terapeutával. Emellett pedig Frontint is szedek.

Néhány jó tanács: ne hallgass hülyékre, akik szerint ez csak hiszti, tudom mit érzel. Neked kell leküzdeni, de ez csak is úgy lehetséges, ha segítenek benne. Beszélgetnek veled, és igenis a gyógyszert sem szabad elutasítani. Én is hónapokig gyógyszer nélkül küzdöttem, de végül hallgattam az orvosra, aki egy okos ember, x évig ezt tanulta, nem beszél hülyeséget. Ha kell, akkor szedni kell, ha fiatal vagy és idővel erősebb leszel, el fogod tudni hagyni fokozatosan. Az elvonási tünetek is hülyeségek, ezt csak az mondja, aki ettől várta a végleges megoldást, de mellette nem tett semmit, így nyugtató nélkül visszatértek a felerősödött szorongásai, amit eddig elnyomott a gyógyszer. Ahhoz, hogy képes legyél normális életet élni, emberek közé menni, enni, inni magadtól ahhoz kezdetben sokszor muszáj, később ha rájössz, hogy nem történhet semmi baj, anélkül is menni fog. A folyamatos szorongás kétszer olyan rossz a testednek (képzeld el, hogy állandóan úgy érzékeli a tested, hogy valami baj van, menekülnöd vagy küzdened kell), sokkal egészségtelenebb mint pár hónapig napi pár gyógyszer. Illetve nekem ajánlották, mert én is tartottam a hozzászokástól, hogy próbáljam ki, nem veszem be egy napig. Lószar sem történt, a szokásos szorongásaim jöttek elő, amik amúgy is ott lennének. Gyógyszer nélkül kórházban feküdnék, nem tudnék enni, végezni a dolgomat, de adott egy olyan löketet és biztonságérzetet, hogy ha nem veszem be, akkor is elmerek menni már sokkal több helyre, hiszen legrosszabb esetben beveszem és kész. Persze emellett ne felejts el küzdeni, mindig csak előírás szerint szedni, és kontrollálni saját magad, mert a végleges gyógyulás rajtad áll, és a nézőpontodon. Menni fog nekünk, én tudom! :)

Később megszokod, és nem fogod érezni hogy vettél-e be vagy nem, legalább is nálam ez volt. Először mikor bevettem, teljesen lenyugtatott, éjjel meg kicsit szarul aludtam, mert furcsa volt még ez a hatóanyag a testemnek. Aztán úgy hozzászoktam, hogy 0,5-ös kellett (igen ez hátrány, hogy sajnos hozzá lehet szokni, de nem úgy ahogy sokan előadják, hogy brutál elvonási tünetek jönnek, hanem akinek jól tolerálja a szevezet, akkor kezdetben növelni kell az adagot). Én így kezdem a napot: reggel frontin éhgyomorra, ettől megnyugszom, várok egy órát, proton pumpa gátló, majd reggeli. Mert ha nem így csináltam, egy falat sem ment le a torkomon, sok volt a savam, amitől pánikoltam, minden reggel hányingerem volt. Ezzel a protokollal elmúlt többnyire ez a rossz érzés. Tudok reggelizni, majd csinálom a dolgom, főzök, stb. és délután újra frontin, este meg elalváshoz.

Így többnyire tudok enni,