Túlaggódok mindent.Az egész életem egy aggódás. Mit tudnék tenni?

Én nem egészen így de hasonlóan voltam. Évekig ment, hogy ostoroztam magam, egyre durvábban, és durvábban. Ha picit is hibáztam, szinte világvége volt. Odáig fajult, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem akkor, ha hibázok. Aztán egyszer csak eldöntöttem, hogy abbahagyom ezt. Másokkal sokkal megbocsátóbb vagyok, mint saját magammal, eldöntöttem, hogy ugyanúgy megbocsátok magamnak, mint másnak. Folyamatosan gyakorlom ezt egy ideje, ha jön az érzés, elkezdem mondogatni magamnak, hogy én is csak ember vagyok, jó ember vagyok, aki néha hibázik, csak Isten lehet tökéletes, stb stb.

Ezzel azt akarom mondani, tudatosítsd magadban, hogy a gyerekeddel nem lesz semmi baj, ha beteg, az orvosok meggyógyítják majd, stb.

Sürgősen abba kell ezt hagynod!

Ja azt kihagytam, hogy legyen egy jól felépített rendszer az életedben, legyen rend otthon. Ha a fejedben rendet akarsz, akkor először magad körül kell kezdened. Ha ez megvan, akkor meditálj, vagy jógázz, vagy csinálj légzőgyakoelatokat.

Légzőgyakorlat: mélyen beszívod a levegőt egészen a hasadba, majd lassan kifújod.

Aromaterápia, égess illatgyertyát, füstölőt.

Hallgass valami lassú nyugodt dallamot, akár zongorajátékot.

Olvass romantikus regényeket, vagy nézz szappanoperákat, ezek nagyon jól kikapcsolnak.

Mozogj, tornázz, vagy sétálj! A mozgás nagyon jó sztresszoldó, és fejleszti az önbizalmat, akaraterőt, mindent.

Művelj alkotó tevékenységet! Az a baj, hogy nem uralod az elméd és szétszalad a ménes. A pszichológiában van egy módszer ami egyszerűen csak a figyelem elterelése: gondolj másra, ne hagyd hogy a figyelmed megibt az aggodalomba forduljon: írjál verseket, novellákat, kezdj el szobrászkodni, ásd bele magad valami számodra érdekes tudományba. Ha az agyad nem használod majd ő pörög a te iranyitasod nélkül, ezt ne hagyd!

Üdv

Azt, hogy történik-e vele valami szörnyű, nem tudod befolyásolni. Te nyilván mindent megteszel, hogy ne így legyen, de vannak dolgok, amikkel szemben kiszolgáltatottak vagyunk.

Ez utóbbit kell elfogadnod. Nekem nagyon nehéz volt, sok évembe tellett, mire feldolgoztam. Szorongó, agyaló, rémképektől teli fejű voltam, ráadásul attól tartottam, hogy én teszek valami banális dolgot, amivel "magamra haragítom a világot".

Aztán helyretettem a hozzáállásomat, és kibékültem önmagammal, és a helyzetemmel a világban. Rájöttem, hogy bizonyos dolgokra van ráhatásom, és az az én felelősségem, és arra is, hogy más dolgokra nincs, csak annyit tudok tenni velük kapcsolatban, hogy megfelelően reagálok rájuk. A problémákra például megoldáskereséssel, nem kiborulással.

Ha elsajátítod te is ezt a mentalitást, akkor megszűnnek ezek a felesleges szorongások és agyalások olyan dolgokon, amelyek csak a fantáziádban léteznek.