Hogyan küzdjek meg a bűntudattal, ami a múltban elkövetett dolgokért kísért?

Járok pszichológushoz, tehát ő feltép bizonyos be nem gyógyult sebeket, és amint vége az ülésnek, minden alkalom után sírok és rosszul érzem magam (ez elvileg azt jelenti, hogy jó irányba halad a kezelés). Fel kell dolgoznom azokat az emlékeket, tetteket amelyekkel már nem tudok azonosulni, mégis bűnösnek érzem magam azért, hogy valaha is elkövettem őket.

Önző egoista voltam, aki arra várt, hogy fényezzék és dicsérjék őt. Hogy ennek mi állhatott a hátterében, azt nem tudom, valószínűleg szeretetre vágytam, meg arra, hogy fogadjanak el. Mindig problémám volt a beilleszkedéssel, nem érdekeltek a szociális normák, sőt tisztában sem voltam velük. A gimiből kiutáltak, mert többet képzeltem magamról, mint ami voltam, legalábbis úgy kommunikáltam le, hogy én okosabb vagyok és jobb náluk (ami csak olyan szempontból igaz, hogy szinte minden tantárgyból én teljesítettem a legjobban). De nem maradtak barátaim, ezért 18 évesen megszerveztem egy klubbot pár alsósnak. Mintha a tanárnénijük lettem volna, mindenben kaptak tőlem élettanácsokat, könyveket adtam nekik, és felnéztek rám. Úgy éreztem tartozom valahová, bár felfogtam, hogy ők gyerekek voltak még, de ez nem akadályozott meg abban, hogy továbbra is ilyen klubbokat szervezzek nekik. Sokan emiatt kinevettek, 1-2 tanár is beszólt, hogy miért lógok 11-12 éves gyerekekkel? Miért nem barátkozom a kortársaimmal?

Nagyon magányos voltam, az egész osztály kiközösített, és most visszagondolva, nagyon bánom, hogy úgy viselkedtem, ahogy. Szégyellek visszagondolni arra, hogy nem viselkedtem átlagos 18 évesként, hanem alsósokkal lógtam a szabadidőmben, amit most már visszagondolva elég furának is látok.

Utána felnőttem, elfelejtettem az egészet, lett egy nagyon jó melóm, és a főnököm megkért arra, hogy vigyázzak egy kis ideig a gyerekére. Talán ez provokálta ki az emlékeket, meg a szégyenérzetet azért, ahogyan viselkedtem.

Hogyan dolgozzam fel azt, hogy a szegény gyerekeket arra használtam, hogy legyen társaságom, érezzem, hogy tartozom valahová, és azt hogy képtelen voltam az önzőségem miatt a kortársaimmal barátkozni? Sokszor visszajönnek az emlékek is, ahogyan a gimi folyosóján 4 alsóssal kártyáztam, a többiek pedig kinevettek.