A vagdosás mennyire enyhíti, nyomja el az érzelmeket?

Szia! Én régen vagdostam magam. Egyszer egy gyenge pillanatomban kint volt a dobozvágóm (szeretek kézműveskedni, sokat használtam) és akkor kezdődött.

Utáltam az akkori életem, de nem tudtam kiszabadulni belőle kiskorúként. Így minden nap, alig vártam hogy elaludjanak a szüleim és elkezdhessem csinálni a dolgom. Nem oldott meg semmit. Utána még rémesebben éreztem magam amiért ilyesmit művelek.

Végül egyre jobban rászoktam, egyre több helyen csináltam, már napközben is csináltam, iskolában, parkokban... de egyre csak rosszabb és rosszabb lett az érzés. volt hogy elhánytam magam a látványától amit csináltam magammal.

Nem hiszem hogy egyedül sikerült volna elhagyni a dolgot, de egy ismerősöm meglátta és beköpött a szüleimnek.

Ezzel annyi változás történt hogy már csak a rejtettebb helyeken csináltam. Akkor fejeződött be teljesen mikor átkerültem egy teljesen új, boldogabb környezetbe.

szóval kérdésedre válasz: nem enyhíti, maximum egy pillanatra vonja el a figyelmed aztán mégrosszabb lesz mint előtte volt

engem megnyugtatott, hogy fáj. olyan szituációban vagyok/voltam, ahol semmi más nem jelentett kiutat, mint saját magam gyűlölete. úgy éreztem megérdemlem, hogy fájjon, hogy szenvedjek, és emiatt, egy pengével viszonylag sokat vágtam a felkarom, a térdem, és néha az alkarom. Nem akartam, hogy mások lássák, és elvegyék tőlem "ezt", ezért takargattam. Aztán egyszer kiderült, és azóta nem csinálhatom, de nem telik el úgy egy nap, hogy ne akarnám.

Egyszerűen fogalmazva: nem old meg semmit, csak függőséget okoz, megvető nézéseket, piros, majd fehér sebeket amik nem tűnnek el és egy ingyen beutalót egy orvoshoz.