Most mit csináljak? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

"ugyanakkor félek is a gyógyszerektől, mi van ha az ellenkezőjét váljaki annak, amire számítunk és még rosszabb lesz a helyzet"

Ha ez bekövetkezne, akkor szolsz az orvosnak és felír egy másikat. Sokféle ilyen gyógyszer van, valamelyik biztos használ majd.

szia!

nekem is volt ilyesféle betegségem, talán enyhébb, nem tudom...

szóval ha lesétáltam másik utcáig(kb2-3perc), elkezdtem pszihésen fulladni, légszomjam voltm izzadtam szédültem, hányingerem lett, nyomott a fejem, lüktetett, szaporábban vert a szívem, elzsibbadt a bal, majd jobb kezem, aztán szépen a lábaim is, és nem tudtam egy összefüggő mondatot kreálni.... egy ideig megadtam magam ennek a "betegségnek", fejet hajtva neki semmit de tényleg semmit nem csináltam....kutyát ágyamra vettem, leéltem vele egy nyarat egy szobában. ha utazni mentünk ugyanazok a tünetek jelentek meg, amik sétácskáim alkalmával, csak úgy mertünk utazni, ha nyugtató volt nálunk, ha nagyon vészes lenne a helyzet.ha ünnepelni mentünk szüli-névnapot, utazástól, majd az ott léttől lettem rosszul, majd attól a kilátástalan helyzettől, hogy mikor lehetek újra a biztonságos szobámban.......:(

voltam kórházban, aztán pszihiáternél, aki javasolt egy pszihológust..kaptam gyógyszert...xanax-ot ne fogadd el, kérj másikat(egyéni tapasztalat).

egy jó ideig kellett szednem szorongás gátlót, ami jó volt, azt hiszem egy-két hét átfutása van, mire használ, és érezhető is.

bár én egy ideig szedtem, aztán abba hagytam megint kellett szednem, de letettem.... ha nagyon gázul voltam vettem be egy minimális erősségű, inkább Béres által gyártott gyógyfüves altató-nyugtató szerűséget, és lepihentem.

igyekeztem minél messzebb merészkedni(feszegetni a saját határaimat), aztán kevésbé voltam rossszul, akkor még messzebb mentem, és így így egyre többet sétáltattam magam... van h direkt belekényszerítem magam olyan helyzetekbe amitől tartok, mert azt is meg kell tapasztalnom, és ha magam indulok bele, bárhogy is alakul nem leszek elkeseredve, mert tudom, h megpróbáltam. de semmi elől ne zárkózz el, a lényege sztem elsőként ez...a hozzáálllás...(van hogy most is kicsit rosszabbul vagyok a melegben, ekkor kicsit kihat a múltbani érzés a jelenemre, de tudom h ha baj van telefonon szólok valakimnek, ő hazasegít, szerencsémre, de ez eddig csak max kétszer fordult elő két év alatt)

tudom van az a tudatos meg tudatalatti, a tudatost próbáld meg arra terelni, h sikerülni fog, menni fog, akarom, akarnom kell, jól akarom magam érezni, boldog akarok lenni, és ezért ezt az akadályt le kell győznöm.

ez egy nagy tégla fal, amelyet egy kis segítséggel, de egymagad kell hogy téglánként lebontsd....:D

menni fog hidd el, és sokkal könnyebb lesz az életed!!!

kívánok sok szerencsét,kitartást! és kedden tényleg írd meg, hogy és mi történt!

sziamia:)

csoportos terápiát se úgy fogd fel, h ültök és mindenki megvallja a maga baját..

én voltam, és annyira megtetszett, hogy szívesen mentem...

voltak általános kérdések, és kérdezgettük egymást, vagy minket...de tök 7köznapiak. és más válaszából az egész csoport szűr le valamit, majd a véleményünket elmondtuk a válaszolónak, és a többieknek. kérdések válaszok alapján nem a pszihiáter hanem mi; a terápián részt vett emberkék adtunk egymásnak tanácsokat, és támasztottuk azt alá... akkor volt h közösen kellett valami plakátot rajzolni, szóval egyáltalán nem egy ránkerőltetett valami:)

a lényeg az volt h más, idegen; nálunk fiatalabb idősebb, más nemű, vagy épp azonos nemű; ismeretlen emberekkel

kontaktust vegyünk fel, elkezdjünk beszélgetni, majd együtt dolgozni...

észrese vettem és nekiálltam másokkal beszélgetni, előtte

még hozzám közel állókkal se igazán...

ne félj tőle:)

sziamia:)

figyi, hidd el, értik a dolgukat, az ember sok olyan tünetet produkál amit vagy ő vagy közvetlen környezete észre se vesz, de egy szakavatott mindent ért; pl testtartás, látja h ha valaki feszült szorong!

szerintem add át magad a terápiáknak!

a pszihológia nagyon összetett küldő/belső dolog ahhoz h mi "egyszerű" emberek megértsük:)

sztem tarts ki!

átérzem h h érzel sokáig voltam énis így!!

kitartássst!