Nagyon félek egyedül, pedig már 21 éves vagyok. Normális ez? (lent)

A barátommal lakom, előtte 1 évig szintén nem otthon éltem suli miatt, hanem egy szobát béreltem egy olyan házban, ahol többen is béreltek szobát. Nagy családban nőttem fel, régen mindig inkább egyedül szerettem volna lenni, volt, hogy hetekig kint aludtam sátor féleségben az udvaron. Most pedig minden megváltozott nagyjából 1 éve. Elkezdtem rettentően félni attól, hogy elveszítem a családomat (én vagyok a legfiatalabb), majd a páromat (idősebb nálam 6 évvel) és egyedül leszek. A barátaim többségével már teljesen más az életutunk, ezért csak ritkán találkozunk és akkor is inkább idegenek vagyunk egymásnak.

Ma reggel (és már sokszor máskor), amikor a barátom elmegy itthonról dolgozni, úgy érzem magam, mint egy magárahagyott árva kiskutya és annyira félek, hogy nem birok visszaaludni.

Mitől alakultak ki ezek a félelmek? Normális ez?