Nagyon félek egyedül, pedig már 21 éves vagyok. Normális ez? (lent)
A barátommal lakom, előtte 1 évig szintén nem otthon éltem suli miatt, hanem egy szobát béreltem egy olyan házban, ahol többen is béreltek szobát. Nagy családban nőttem fel, régen mindig inkább egyedül szerettem volna lenni, volt, hogy hetekig kint aludtam sátor féleségben az udvaron. Most pedig minden megváltozott nagyjából 1 éve. Elkezdtem rettentően félni attól, hogy elveszítem a családomat (én vagyok a legfiatalabb), majd a páromat (idősebb nálam 6 évvel) és egyedül leszek. A barátaim többségével már teljesen más az életutunk, ezért csak ritkán találkozunk és akkor is inkább idegenek vagyunk egymásnak.
Ma reggel (és már sokszor máskor), amikor a barátom elmegy itthonról dolgozni, úgy érzem magam, mint egy magárahagyott árva kiskutya és annyira félek, hogy nem birok visszaaludni.
Mitől alakultak ki ezek a félelmek? Normális ez?
válasza: válasza:Csak nyaranta szoktam dolgozni, még egyetemista vagyok, de talán februártól heti 20 órában elkezdek dolgozni, ha minden jól megy.
Nem vagyok glutén érzékeny.
válasza:én most voltam elősször pszihológusnál , viszont én direkt kértem , hogy skypon legyen a vírus miatt.. Nekem ez így sokkal jobb volt, hogy itthon nyugodt körülmények között beszélgethetek vele...
Megértelek a karrier miatt is, mert én is sokszor úgy érzem, hogy csak hajtok hajtok aztán nincs gyümölcse...
Még a babaprojektnek sem érett meg a kis gyümölcse..:D
Na de tényleg viccen kívül, ez az év szerintem nagyon sok embernek okoz igen komoly mentális problémákat...
Jól teszed, hogy jársz pszichológushoz, ha van olyan hely ahova el tudsz vonulni a lakásban külön, akkor nagyon jó, hogy ha folytatod..
És beszélj neki erről a félelmedről is..
Zavar, ha a barátom hallja, hogy a pszichológussal beszélek. Ez az év engem nem viselt meg annyira. Sok ember elvesztette a munkáját, kipaterolták koliból stb. nekem pedig mindig van hol aludnom és tápláló ételeket ennem hála az égnek.
Azon is gondolkodtam már, hogy mi értelme van az életemnek, ugyanis arra megy rá minden időm, hogy tanuljak, hogy aztán egy vállalatnak profitot termeljek sok-sok munkával. Pedig szerintem az élet értelme az lenne, hogy szeretjük egymást és boldogok vagyunk együtt, emberek. Sokszor azt érzem, hogy kevésbé vagyok szeretve, mint régen, ezét néha azon kapom magam, hogy ábrándozom milyen lenne, ha kisgyerek lennék, akit feltétel nélkül szeretnek és foglalkoznak vele.
Nagyon messze van a családom (160 km-re tőlem) és velük is egyre kevesebbet találkozom/beszélek. Mert már ott sincs annyira közös téma. El szoktam mesélni mi van a suliban, ők pedig hogy mi van ott és ennyi.
válasza:jah értem..hát igen...az engem is zavarna.
Én szerencsére el tudok vonulni az emeletre, addig párom lenn gémel"..:D
válasza:Az én párom sosem gémel. :) Ha itthon van, akkor vagy velem tölti az idejét, vagy dolgozik még, vagy olvas, esetleg YouTube-ozik.
Nem, sosem hallok fura hangokat. A magánytól félek, nem hiszek a szörnyekben.
válasza:Sok mindenben magamra ismertem ebből kedves kérdező.
Én is mindig rettegek, hogy elveszítem a szeretteim( már ennyitől sírni tudnék), és egyedül se tudok lenni. :( .
Mondjuk én kisgyerekként vesztettem el számomra nagyon fontos embert az életemben, talán ez az egyik oka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!