Nagyon félek egyedül, pedig már 21 éves vagyok. Normális ez? (lent)
A barátommal lakom, előtte 1 évig szintén nem otthon éltem suli miatt, hanem egy szobát béreltem egy olyan házban, ahol többen is béreltek szobát. Nagy családban nőttem fel, régen mindig inkább egyedül szerettem volna lenni, volt, hogy hetekig kint aludtam sátor féleségben az udvaron. Most pedig minden megváltozott nagyjából 1 éve. Elkezdtem rettentően félni attól, hogy elveszítem a családomat (én vagyok a legfiatalabb), majd a páromat (idősebb nálam 6 évvel) és egyedül leszek. A barátaim többségével már teljesen más az életutunk, ezért csak ritkán találkozunk és akkor is inkább idegenek vagyunk egymásnak.
Ma reggel (és már sokszor máskor), amikor a barátom elmegy itthonról dolgozni, úgy érzem magam, mint egy magárahagyott árva kiskutya és annyira félek, hogy nem birok visszaaludni.
Mitől alakultak ki ezek a félelmek? Normális ez?
válasza:Nem, de ezt mi váltotta ki? Volt haláleset a családi, rokoni vagy baráti körben? Esetleg egy kiskedvenc halála? Vagy csak úgy jött?
Amúgy ez valamennyire normális, hiszen most jöttél rá, hogy valamikor mindenki meghal akit szeretsz. Ha ez már huzamosabb ideje tart (1-2-3 év) vagy durvul (pl. Pánikbetegség) akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Első körbe azt tudom ajánalni, hogy beszélgess a családoddal, pároddal erről.
válasza:Az 1-es válaszoló lehetséges, hogy megsejtette egy rossz szokásodat...
Fiatal Hölgyek TÉNYLEG szoktak inni alkoholt?! Talán csak nem az a típus vagy - tételezzük fel.
De mi mástól lehetnek félelmeid ALAPTALANUL?! Értek mostanában komolyabb megrázkódtatások, traumatizáló hatású események?
válasza: válasza: válasza:Nézd , én 34 vagyok, de a mai napig nem tudok nyugodtan aludni, ha a párom véletlen nem alszik itthon..Szabályosan fél óránként, óránkén felébredek....
Mindig is rossz alvó voltam, nagyon sokáig egyedül éltem albérletben, de amikor otthon voltam szülőknél akkor is felnőtt fejjel is még nyitva hagytam a szobám ajtaját, mert féltem...
Hogy miért van nem tudom, normálisnak biztos nem normális.
Én azóta alszom jól, amióta a párommal alszom....
Mellette nagyon jól alszom..
Nem tudom...az ember társas lény, pedig alapból napközben én is szeretek egyedül lenni, elvagyok sőt igénylem is, viszont este nem tudok nyugodtan aludni egyedül..
Lehet ez valami ősi természetes ösztön , hogy éjszaka a sötétben védelmezve érezte magát az ember ha ott volt a társa vagy a társai.
válasza:Sosem iszom alkoholt, illetve Somersby-t néha nyáron grillezéskor. Nem szeretem az alkoholt és nincs semmilyen függőségem.
A családomban nem halt meg senki (illetve az egyik mamám és papám, de velük nem annyira tartottam a kapcsolatot, úgyhogy az nem rázott meg annyira)
Amikor megismertem a barátomat (igen, nő vagyok 4-es válaszadó), akkor furcsálltam, hogy neki az az egyik félelme, hogy magányos lesz. Ő ezt nem idősebb korára értette, hanem a jelenre. De most már átérzem. Én nem a jelentől félek, hanem inkább attól, hogy megöregszem és egyedül leszek, mert meghal mindenki. Úgy nem akarnék élni. Az is bánt, hogy a barátaimat elvesztettem, mert már teljesen más az életünk és nincs meg a közös hang, pedig régen éjjel-nappal együtt voltunk 12-13 évig. Jelenleg egyetemre járok, ott is vannak barátaim, de velük csak a suliról szoktunk beszélni. Ott inkább kapcsolatok vagyunk egymásnak, mintsem barátok.
1-es (és 5-ös) én nem hiszek a szellemekben, de pszichésen mindig azt gondolom, hogy a takaró megvéd mindentől, szóval nyáron is takaróval alszom. :)
6-os válaszoló. Átérzem a helyzetedet. A barátom minden este és éjjel átölel vagy én őt, szóval összegabalyodva szoktunk aludni és ha pl. a szüleimnél alszom, nagyon hiányzik nekem is, neki is.
válasza:amúgy hogy a kérdésedre is válaszoljak, ha nem volt haláleset a környezetedben ami ennyire felzaklatott, akkor én a családállítást javaslom neked...nekem legalábbis az jutott eszembe elsőnek.
Vannak könyvek is róla. Nekem pl ez van meg:
Nagyjából arról szól, hogy vannak olyan félelmek, amik tulajdonképpen nem a saját félelmeink, hanem valamelyik nagyszülőnk félelme. (általában 3. generáción jön ki)
Olvasgass utána, mert szerintem nagyon érdekes ez a téma.
Vagy egy jó pszichológus..
Én is olyan voltam mint te kislány koromban... simán kimentem az udvarba egyedül a sötétben (ok, kicsit féltem de kimentem) , órákig feküdtem a sötétben a csillagokat bámulva (esküszöm most 34 éves fejjel jobban paráznék)..
Az én esetemben volt hirtelen haláleset a családban és én ezzel akár magyarázhatom a félelmeim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!