Mit tegyek, hogy segítsek magamon? (Pszichológusra nincs pénzem.)
Röviden tömören...17 éves koromra készen álltam feladni az életet. Viszont megismertem párom, aki 18 éves koromban elszöktetett a családi házból, így egy új esélyt kaptam.
Még mindig visszajárunk oda, tartjuk a kapcsolatot, amit én és párom sem értünk, miért. Szerinte túlságosan háttérbe helyezem a saját érdekeim.
Nem tudom túltenni magam a múlton. Ahányszor ott vagyunk az összes seb újra felszakad. Párom erre csak annyit mond "az már elmúlt", de 18 évet nem tudok csak így félre seperni.
A fejemben a nap minden percében hallom a végtelen üvöltözést, ha lecsukom a szemem, akkor pedig látom is leperegni az éveket. Rémálmok gyötörnek...de legalább már tudok aludni többet, mint 3-4 óra.
Emellett, leérettségiztem, munkakereséshez is láttam, de eddig (május végén kezdtem) sikertelenül. Mindenhova jelentkezek, de visszautasítanak, és bár párom próbál nyugtatni, én úgy érzem, lehúzom őt. Hihetetlen ember, nagy jövő áll előtte.
Össze vagyok törve, és nem tudom, hogyan tudnék magamon segíteni. Egy vitánkban a párom hozzámvágta, hogy: "Magad miatt sosem leszel boldog.", és azóta ezen gondolkozom, hogy igaza van.
Változni/változtatni akarok érte és magamért, de nem tudom, hogyan. Tudtok segíteni, tanácsokat adni?
Ha tényleg sehogy sem tudod túltenni magad a dolgokon pszichológus a megoldás pedig.
Viszont hátha segít valamit:
Amikor eszedbe jut valami rossz emlék egyből tereld el a gondolataid, ne kattogj rajta, kezdj el egy filmet nézni, hobbidat csinálni vagy csak gondolkodj hogy mi legyen a hétvégi program, ebéd, stb. és ezt minden egyes alkalommal, ne hagyd hogy újra feltörjenek. Nekem ez bevált amikor a halál miatt depiztem be és csak arra tudtam gondolni, egy idő után már ezek miatt az elterelések miatt 'elévült'.
Biztos az sem segít a helyzeten hogy nem találsz munkát, de jelenleg amúgysem egyszerű, rengetegen veszítik el most a munkájukat.
Jövődre gondolj ne a múltra, főleg hogy a párod is melletted áll.
#2 vagyok
Ja és én amikor előtört belőlem ez a 'depi' akkor elején úgy voltam mint te, csak arra bírtam gondolni, rossz kedvem volt, nem ettem normálisan stb., de elkezdtem amit leírtam neked is és utána már mindig azt mondtam magamnak hogy 'na persze megint kezdem ezt a hülyeséget, na tuti nem..' és csináltam valamit helyette, nagyon nehéz lesz az elején mert úgyis vissza akarnak majd terelődni a gondolataid akaratlanul is, de állj hozzá úgy hogy magad és a párod miatt elég erős vagy ahhoz legyőzd a saját fejedben levő gondolataid, emlékeid.
Ha ez nem válik be tényleg nincs más mint pszichológus
#1 Kisvárosban élek, ami éppen, hogy nem falu...még kórház sincs, csak ügyelet.
#2-3 Már ígyis egész nap intézkedek. Takarítok, sütök-főzök, nézek valamit, boltba megyek...nem hagyom magam gondolkodni. De ígyis ott van a fejemben mindig.
5
Minden faluhoz tartozik területileg illetékes gondozó, ha 120km-re van, akkor is! Ha egészségügyi probléma van, akkor a TB állja az utazást, én úgy tudom...
Pozitív élményekkel kell felülírni a régi rossz emlékeket, és amikor rád törnek, akkor a jó dolgokon elmélkedni. Egyik módszer, hasonlattal élve: az elméd egy vászon, amire eddig csak sötét, nyomasztó fekete színek kerültek. Most az a dolgod, h szép vidám színeket fess a vásznadra. Egy idő után majd eltakarják a sötét színeket, de kell neki pár év.
A másik, h napló, versek, v novellák formájában írd ki magadból a rossz érzéseidet. De amikor becsukod a füzetet, aznap már ne gondolj rá többet.
Elfelejteni nem fogod a múltat, nem is kell, nem is lehet. De feldolgozni igen, és elengedni is lehetséges.
7
Akkor rinyálj tovább... Bízz a csodában, az fog segíteni!
/facepalm
#9 Rendben.
#8 Ez az írós dolog tetszik. Ki fogom próbálni. Nagyon szépen köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!