Miért ül csendben a terapeutám és miért mindig csak én beszélek?
Evy féléve járok terápiára, úgy érzem, nem tudunk kapcsolódni egymáshoz, mert csendben van. Bármit mondok, ő nem kérdez, csak nagyon ritkán. Elmondtam neki, hogy zavar és arra sem reagált, hanem csak nézett rám addig, ameddig a kellemetlen csend miatt ismét meg nem szólaltam. Az elég fura volt. Más is tapasztalt már ilyet?
A végén viszont kedves és mindig mondja, hogy vár következő alkalommal.
Szociális munkás vagyok én is. Az a tapasztalatom, hogy az a kliens, aki azt várja, hogy majd én mondok valamit, amire ő még eddig nem gondolt, és majd megoldódik a problémája az hamar kikopik. Én csak kísérem egy úton a megoldás felé. És velem van párszor olyan, hogy elmond valami durva dolgot, de nem sajnálom emiatt. Nekem ő egy idegen. Majd pátyolgatja a párja, a családja, a barátai, akárki, akivel személyes közvetlen kapcsolatban van. Nekem nem ez a dolgom. Azt tapasztaltam még az embereken, hogy valóban türelmetlenek és nehezen bíznak meg másban. Ezzel alapvetően nincs is baj, pusztán a saját dolgukat nehezítik, ha félbehagyják ezt a folyamatot. A kérdésre reagálva pedig, az h X évvel ezelőtt történt valami az már nem a jelen, magyarul: a múlton én se siránkoznék együtt a másikkal. A jelenre koncentrálunk, hogy lehet a mostani életet jobban élni. Ha leragadnék a múltban a kliensemmel, akkor hol is van a változás? Egy autó nem fog működni attól,hogy rájövök,hogy a motor elromlott 4 hónapja. Azt most kell megjavítani, azaz megváltoztatni a helyzetet.
Ijesztő egyébként,hogy a kolléga és más értelmes válaszok mind le lettek pontozva, és megy a boszorkányüldözés, mert "szar a terapeuta, váltsál", aki meg ezzel nem ért egyet, az nyilván mind hülye.
Persze vannak szar terapeuták biztosan, de nekem segítő szakemberként ebből nem jött az le,hogy szar lenne a kérdező segítője. Ellenben a rossz (változásra, ráhagyatkozásra, bizalomra képtelen) kliens mintának tökéletesen megfelel a kérdező, és mindenki más, aki vele egyetért. És ezt a leírtakból gondolom.
A két kollégák, szakmaváltásra esetleg nem gondoltatok?
Hiszen egy gyakoris kérdésből azonnal kianalizáltátok, hogy én és a többi velem egyetértő válaszoló változásra és bizalomra képtelen, a terapeutám pedig nem szar, hanem jó. Ez teljesen professzionális. :D
Amúgy a szociális munka szak társadalomtudomány, tudom mivel a szomszédos szakon tanulok. Mi deduktív logika alapján tendenciákat nézünk és rohadtul nem az egyéni lélekkel foglalkozunk.
A szociális munka törzsanyaga ilyen téren nagyon hasonló a többi társadalomtudományi ismeretekév.
Már itt megbuktatok,mert néhány pszichológia modulon kívül nem azt tanuljátok.
Ti ehhez nem értetek, úgyhogy esetleg jobb lenne ha a saját területeteken palléroznátok a képességeiteket, akiknek segítetek azoknak kell is a határozottság és rátartiság, de a pszichológusnak nem ezért fizetünk.
A hangsúly a fizetünkön van, a szocmunkás nagyrészt a közszférában dolgozik.
Lőjjétek már le magatokat ‘kollégák’.
Kedves hasonló dolgot tanuló!
Én pont olyan helyen dolgozok, ahol az egyén lelkével foglalkozunk, nyilván nem terápiás jelleggel, viszont a motiváció, változás elősegítés az igenis lelki terület legalább annyira, mint amennyire kognitív.
Igazából azt érdemes megnézni, hogy melyik kliens sikeresebb. Aki hisztizik, és vergődik, mert "jajj a terapeutám nem sajnálkozik", vagy aki képes együttműködni, és bízni a szakemberben.
Továbbra sem arról van szó, hogy a terapeuta sajnálkozzon vagy kekszet adjon. Arról kellene, hogy a terápia szóljon, hogy a beteg kitörjön abból a külső vagy belső okok indukálta negatív spirálból, amiben van. Persze, nagyrészt a terapeuta hallgat, hogy a beteg megnyílhasson, a terapeuta összerakhassa a képet, hogy mi lenne kézenfekvő megoldás a beteg javulása érdekében. Ez azért össze kell álljon fél év alatt vagy ha "beakad a lemez" a betegnél, az fel kell tűnjön és ebből valahogy ki kellene zökkenteni. Vagy valami úton-módon pozitívabb megoldást segítő vizekre evezni a terápiás beszélgetés során vagy objektív szempontot mutatni és azzal megpróbálni közelíteni a beteget a valósághoz. De lehet irányított kérdésekkel is operálni, de vannak mindenféle kognitív viselkedésterápiás cuccok, megkűzdési stratégiák, azok kielemzése, amik az említett rossz sémák jóra cserélésében hasznosak lehetnek.
Egy pszichoterapeuta sem gyógyított meg még soha az életben senkit, ők csak vezetnek, rávezetnek, támogatnak, megerősítenek, a "munka" oroszlánrésze ígyis-úgyis a betegé, csak ő tudja legyőzni a saját démonait, azok nem is léteznek másutt, csak a betegben. Az a szakember továbbra sem segít, aki csak elveszi a pénzt, szótlanul végigül 40 percet, aztán elköszön. Ehhez nem kell se diploma, se pszichológiai tanulmányok, erre bárki képes a jelenlévők közül. Sőt, még ha nem is az egyetértés jegyében telik a diskurzus, már többet beszéltünk, mint a kérdező terapeutája.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!