Honnan tudtátok meg, hogy borderline személyiségzavarotok van? Esetleg volt, aki (nem terapeuta) rávezetett?

Itt egy kérdés a témában, itt elég sokat írtam. Sajnos itt engem is elhordtak mindennek, de diagnosztizált borderlineosként már megszoktam, hogy sok embernek nem tetszik a szókimondó, éles stílusom. Itt is látszik, hogy mód felett felidegesítettem magam másokon, még egy ilyen névtelen fórumon is, de gondolom, a barátnőd által tudod, miről beszélek.

Szóval az 1., 3 és 6. választ is én írtam. A 6.-ban elég bőven írtam az állapotomról, és annak kialakulásáról, észrevételeimről. Persze később elemeztem magam én is, amiről a többiek írtak, és egyáltalán nem 80 az IQ-m, azzal nem tudtam volna egy olyan egyetemi szakot sem elvégezni, ami jó matektudást igényel. :)

Azonban ne felejtsük el, hogy amikor jöttek a tünetek, 13 voltam, és sajnos akkor divat volt a szomorú idézetek, érvágós képek megosztása, emo, stb. Ezért azt hittem, hogy ez a normális. Rengeteg osztálytársam szenvedett hasonló módon, csak az volt a különbség, hogy ők 6-12 hónap alatt túljutottak a tinédzserkori mélypontokon, míg nekem sok év alatt sem sikerült. Amikor pedig 18-20 évesek lettünk, és láttam, hogy ők már sikeresek, és a régi, "depressziós" énjüknek nyoma sincs, kezdtem kapiskálni, hogy velem tényleg baj van.

A másik, amiért nem vesszük észre ezt a problémát - és ez a barátnődnél is fennállhat -, hogy sokszor óvónők, tanárok nem veszik észre, hogy valami baj van. Ami elég szomorú, mert úgy tudom, hogy az egyetemen vannak gyermekpszichológiával kapcsolatos tárgyaik. Miután pedig pont azok bagatellizálják el a problémádat, akikre felnézel, és akitől segítséget remélhetnél, nem fogsz azon gondolkozni, hogy ezt akár meg is lehetne gyógyítani.

Szerintem egy nyugodtabb pillanatban mindenképp érdemes lenne leülnöd a barátnőddel, akár borderline YouTuberek videóit, bloggerek írásait megmutatni neki. Lehet, hogy elsőre nem lesz kedvező a fogadtatás, pl. neked áll, és leordít, amiért "bolondnak nézed". Viszont biztosan el fog rajta gondolkodni. Mindenképp legyen meg benned a segítő szándék, és ezt kommunikáld is felé. Ha jobban átgondoljuk ezt a diagnózist, akkor felszabadító érzés is lehet megkapni.

Ha már tudjuk, hogy ez egy betegség, ami nem csak minket érint (ezáltal nem csak mi vagyunk "elfuseráltak"), és van rá gyógymód, akkor egy fokkal nyugodtabbak lehetünk.

Ez nem mást jelent, mint azt, hogy van kiút, és vannak olyan szakemberek, akik segítséget tudnak nyújtani.

Jaj, magát a kérdést elfelejtettem linkelni, ahol a válaszaimat olvashatod.

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Egyébként a 2. és az 5. válaszoló is jókat írnak.

A barátnőd pedig szerencsés veled. :)

Nagyon szívesen. :) Majd írd meg, mi volt.

Bízom benne, hogy együttes erővel le tudjátok küzdeni. Vagyis az a jó szó, hogy enyhíteni tudtok rajta. Tapasztalatból mondom, hogy 1-2 év intenzív terápiára szükség lesz, de utána sem árt, ha időnként összefutnak a dokival kontrollra. Legalább havonta egyszer. Én is azt szeretném, ha esetleg nem tud újra minden héten vállalni.

A terápia alatt megfigyelhető már a javulás. De! Fel kell készülni arra is, hogy ha olyan dolog jön elő a szakembernél, amit eddig eltemetett magában, akkor átmenetileg rosszabbul lehet. A javulás sosem lineáris, de hosszútávon látni fogod, hogy jobban van.

Kezd kicsit unalmas lenni ez a Border melett mentem tönkre szöveg...

Miért nem léptek ki egy ilyen kapcsolatból hamarabb? Miért várjátok meg, hogy tönkre menjetek bele?