Honnan tudtátok meg, hogy borderline személyiségzavarotok van? Esetleg volt, aki (nem terapeuta) rávezetett?
Összetörtem...
Másfél éve vagyok együtt a párommal, sok év vágyódás után. Fél éve volt egy összeomlásom (miközben mindenki aki ismer, tudja, hogy mennyire talpraesett, határozott, céltudatos ember vagyok), miután nem értettem, mi történik a kapcsolatomban. A figyelem már semennyire sem irányult rám, az életünk csak ő problémáiról, öngyűlöletéről, értéktelenségéről, sikertelenségéről és az üresség érzéséről szólt. Nem értettem, hogy nem látja magát olyan értékesnek, mint én (ahogy folyton mondom neki), valamint a rengeteg törődésem hogy nem ad semmit, összetörtem...
Terápiára járok fél éve, de kb csak a kedvesemről beszélünk. Elég hamar rájöttünk, hogy a viselkedése tökéletesen ráillik a borderline személyiségzavarra. A 9 kritériumból nyolc erősen igaz...
Minden percben készen állok és figyelek, kontrollálom magam annak megfelelően, hogy milyen a hangulata, mikor mondhatok dolgokat... NAgyon figyelek rá és szeretnék segíteni, de tudom, hogy ezred annyit sem ér a kis lelkességem és szeretetem, mint egy képzett terapeutáé.
Gyakran kérdezi kétségbeesetten, hogy "Mi a baj velem??", ilyenkor mondanám, hogy én tudom... De ismerem annyira, hogy csak áttaszítanám őt a legroszabb állapotba, azt fogná fel, hogy "ő egy hibás emberi lény, nincs értelme léteznie sem". Mélységesen elutasít minden külső segítséget, főleg a pszichoterapeutákét - fél a megbélyegzéstől és az "igazságtól". Ha a legapróbb ráutalás is történik, hogy esetleg az elméje nem teljesen egészséges (nem, nem szoktam beszólogatni!), akkor pillanatok alatt üvöltve osztja a véleményt.
Nagyon kétségbe vagyok esve és szeretném, ha valaki segítene rajtunk. Olvasok most egy könyvet (Manuela Rösel: Ha fáj szeretni), ami segíthet nekem jobban kommunikálni vele és emgérteni őt: olyan, minta rólunk írták volna. De az, hogy én megtanulom őt kezelni, csak az egyik fele a közös életünk egyengetésének. Szeretném, ha picit jobban lenne, és ha járna szakemberhez.
Hogy tudom neki elmondani, hogy erre lenne szüksége, a legkevesebb lelki sérelem nélkül?
Ti hogy tudtátok meg?
válasza:Nekem anyukám jött rá 18 éves koromban, mivel már jártam pszichológushoz, vele is átbeszéltem a témát így lett biztos a dolog. A "Borderline mellett csak megbetegedni lehet" dumát meg felejtsük már el. Van barátom több mint egy éve, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy szenvedne, sőt, tökéletesen boldog párkapcsolatban élünk.
Kérdező, a párod szüleivel, közeli barátaival beszéltél erről? Lehet, ha több embertől hallja (persze úgy, hogy közben biztosítjátok a támogatásotokról), akkor nagyobb eséllyel megy el pszichológushoz, mert úgy gondolja, ha ennyien mondják, lehet benne valami. Te biztosítsd afelől, hogy nem ítéled el a betegsége miatt, és kitartasz mellette, bármibe is kerüljön.
válasza:Szia! Én is border vagyok, engem szinte kényszeríteni kellett, hogy ezzel elmenjek pszichoterápiára, pszichiáterhez (előtte voltam terápián anorexiával). Az volt az egyetlen, ami segített, hogy együtt csináltuk. Bejött velem a párom csak, hogy megbeszéljük az első alkalmat hármasban, végül minden egyes alkalommal ott volt végig. Párterápiának nem nevezném, a kapcsolatunkban nem volt probléma, és nem is beszéltünk ott róla. Viszont határozottan jó volt így utólag, hogy mindig ott volt. Én nem voltam hajlandó beszélni a pszichiáterrel, letagadtam a hegeim, stb.
A lényeg, hogy legyél ott, legyél vele folyton. Érezze, hogy nincs egyedül. Néha k*rva nehéz lehet borderrel együtt lenni, de ha szereted megéri.
Én azóta nagyrészt kijöttem az erdőből, sokkal jobban vagyok szerencsére, de a párom nélkül ez lehetetlen lett volna számomra.
(Közel 4 éve vagyunk együtt.)
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!