Anyám a mindenem, hogy éljem túl az elvesztését?

Nekem már két éve ment el Anyám mégis nehéz erről beszélni. A fájdalom enyhült, a hiányérzet megmaradt, azt hiszem míg élek ez meg fog maradni. Azt, hogy ki milyen intenzitással és mélyen éli meg anyja elvesztését nem lehet egy mércével mérni. Vannak érzékenyebb (én pl. ilyen vagyok) vagy kevésbé érzékeny (de nem érzéketlen) emberek, akik jobban, gyorsabban átmennek a gyászfolyamaton. Az anyával való viszonyon is múlik ez, hiszen, ha őszinte bizalmi kapcsolat volt, akkor sokkal nehezebb. Az sem mindegy, hogy idősen, hosszú betegség után, neki is szinte megváltásként érkezik a halál vagy hirtelen, viszonylag fiatalom megy el. Számomra a legnehezebb az, hogy egy "világ tűnt el" az ő távozásával, közös emlékek, közös témák elmúltak, azok már sohasem térnek vissza. Talán nem erre kell koncentrálni, hanem arra, hogy mindig érkeznek újabb impulzusok, ami miatt érdemes élni. Az elengedés akkor fog megvalósulni, amikor pl. Te is Anya/Apa, aztán nagyszülő leszel. Lesznek élményeid családtagjaiddal, barátaiddal, ki fog alakulni egy új "világ",új emlékek, melyben Édesanyád már nem élő szereplő lesz, csak egy távoli emlék. Sok erőt az elengedéshez.