Mi lehet annak az oka, hogy a nagyon nagyon imádott nagyszüleim elvesztése után néhány évvel úgy érzem, mintha soha nem is lettek volna?

Szerintem más irányt vett a gyászmunka. Én azt gondolom, hogy ez egyfajta hárítás tudatalatt, mert így, hogy úgy érzed, mintha nem is lettek volna, nem kell foglalkoznod/szembe nézned azzal, hogy elveszítetted őket, és azzal sem ami ezzel jár. Én is elveszítettem nemrég életem legfontosabb személyét, és igaz még csak pár hónapja történt, de érzem, hogy elakadtam, vagyis inkább el sem indult a gyászmunka. Semmi változást nem érzek, nem beszélek a történésekről, és próbálok mindent kerülni és elutasítani, ami szembesítene a valósággal.

Ha úgy érzed, hogy valami nem okés, keress egy pszichológust. Különösen, ha már évek teltek el.