Hogyan éljek úgy, hogy gyűlölöm magam?

Ha tükörbe nézek egy nyomorult szerencsétlenséget látok. Foltokban kopaszodom, nem vagyok egy túl helyes arcú ember, a testalkatom is egy vicc.

Emellé lusta vagyok, de ami jobban zavar, hogy iszonyú szerencsétlen is. Soha az életben nem volt még szerencsém semmiben.

Ügyetlen is vagyok, semmihez sem értek igazán, még ahhoz a munkához sem, amit évek óta csinálok.

A legrosszabb jellemvonásom viszont túl tesz minden más negatív tulajdonságomon: ha valamin felhúzom magam, akkor agresszív leszek. Nem másokkal, hanem magammal szemben. Ütöm magam ahol érem. Volt már, hogy eltört a bordám, úgy oldalba vágtam magam, vagy zúzódott a kezem, mert ráütöttem valamire. Jobb esetben csak a combom ütöm, rosszabb esetben van, hogy a fejem is. Gyakran van fejfájásom, gondolom az ütések miatt.

Az egész kiváltója viszont az, hogy gyűlölöm magam. Egyetlenegy dolgot se tudnék mondani, amire azt tudnám mondani, hogy na ez egy jó dolog, ezt szeretem magamban.

Képtelen vagyok ezen változtatni, de megölni se bírom magam, mert gyáva vagyok. Bár nem vagyok vallásos néha azért elmondok egy imát hátha hallja valaki, hogy dögöljek már meg végre, ne kelljen tovább küszködnöm ebben a nyomorult életben.

Ti tudnátok így élni? Vagy van, aki hasonlóan érez?