Azzal mit kezdjek, ha gyűlölök és rettegek minden nőt?

Leszögezném, hogy egy nő nemű személyt sem szándékozok megsérteni.

Régen és most is, ha bármilyen nőhöz kell szólnom (persze anyám, nagynèném, stb. kivételek), akkor izzadok mint a ló, mert rettegek (nem igazán tudom miért, egyszerűen csak ilyen érzés tör rám). Ha végeztem és elmehetek, akkor sokszor elképzelem, ahogy valamilyen úton-módon megölöm azt a nőt, akivel beszélnem kellett. Ez a képzelgés sokszor akár kibelezés/ hasonlók elképzeléséig is fajul. A gyilkosságon való töprengés közben a szemem nagyon erősen tikkel, néha egész bal fele az arcomnak elkezd rángatózni.

Eddig bármilyen lánnyal/nővel találkoztam mindegyik úgy néz rám, mint valami szörnyre, úgy is kezelnek, mint valami rémet. Ahol tudnak sértegetnek, a teljesen idegenek is.

Szexuális vonzalmat nem érzek semelyik nem irányában sem.

Egyébként barátaim semmilyen szinten nincsenek, de nem is nagyon akarok, mert tudom, hogy kiállhatatlan ember vagyok.

Eléggé csendes ember vagyok, semmiről nem tudok, ami az osztályomban történik.

Egyetlen hely ahol nyugtom van a lányoktól az a könyvtár, oda csak nyugdíjas bácsik járnak sakkozni. Ott tanulok, olvasok, gyakorlatilag ott élek, csak aludni járok haza.

A nők gyűlőlése és rettegése mennyire gyakori ilyen szinten?