Csak szeritem borzalmas érzés es csak ront egy mentális beteg állapotán, ha egyke?

Én könyörgöm nektek, hogy ne bántsátok a kérdezőt.

Ugyanúgy egyke vagyok. Láttam már sztorikat, ahol valaki pont a tesó miatt szenvedett. Osztálytársam bátyja pl. teljesen normális volt, míg az öcsinél szerintem fennállt a pszichopátia gyanúja.

Ettől függetlenül megértem a kérdezőt.

Én hasonlóan vagyok mint te csak sajnos engem örökbefogadtak. Illetve nem az örökbefogadás a sajnos hanem a romániai Zilahon születtem s ott lettem hagyva 3 naposan. Az anyáám aki 17 évesen összejött a 32 éves apámmal, összeházasodtak majd 2 hónap után megszökött egy másik férfivel. Mikor volt a válóper akkor 8 hónapos terhes volt velem s az anyám letagadta hogy terhes. Én Zilahról Krasznára kerültem a pediátriára ahol nagyon nagyon elhanyagoltak meg éheztettek, 1 évig voltam ott mig véletlenűl rám nem talált az örökbefogadó anyám. Egy teljes évig voltam krasznán.

Az a rossz hogy én mentálisan beteg vagyok meg kérdések vannak bennem hogy miért vagyok ilyen s kire hasonlitok meg kitöl mit örököltem.

23 éves koromban megkerestem a szüleimet s csak az apámat találtam meg, neki nincs több gyereke s egyedűl él. Itt ott vannak nőjei de 2 évnél tovább senki nem maradt meg az apámmal. Az anyám képes volt meghalni vastagbélrákban 2004- ben hogy esélyem se legyen látni s letolni s a másik férfitól lett egy lánya meg egy fia, azok egésségesek. Mert azokat szerette, engem meg nem szeretett, a terhességet sem akarta velem s képes volt a korházban otthagyni. Az ilyet miért nem veri meg az Isten?! Az apámtol is megszökött 2 hónap után. 17 évesen hogy feküdhetett össze egy 32 évessel? Mivel az anyám megtalált halni ezért csak az apámnal találkoztam. Évente egyszer látom s abból nem tudom megismerni. Meg a baj hogy ő román meg az anyám is az vala s mivel magyarok fogadtak örökbe illetve a betegségem miatt nem tudok románul beszélni, hiába élek Nagyváradon ezért nem tudok jérdezni tőle. Az anyám Zilahon, Szilágy megyébe lakott a férjével meg a gyerekeivel s ott rólam nem esett szó, egy lelkiismeretlen....az apám is Szilágy megyében él egy kis faluban, Ban ban, az anyám is odavalósi csak Zilahra ment a másik emberhez. Az apácskám mikor józan akkor normálisnak tünik, összeszedett, de sokszor iszik s akkor közel olyan tünetei vannak meg úgy viselkedik mint nekem, mint én, csak én nem iszom hanem sajnos így születtem. De ha józan is az apám van hogy úgy eltorzitja a hangját mint én szoktam meg a külső megjelenésére ő sem figyel

Mikor iszik akkor anyukámat hivogatja s úgy viselkedik meg beszél mint én szoktam. Anyu innen gondolja hogy az apámtól örököltem a bajom. De az apám enyhébb mint én mert tud románúl, igaz hogy a román anyja nevelte, autót vezet, volt sok országban s kőművesmunkákat csinál meg felmászik bárhova. Csak ritkán dolgozik s inkább panaszkodik meg sír, legálisan Romániában 8 évet dolgozott s most nyugdija sincs, 63 évesen. Nekem is rossz hogy nincs tesóm s az nég rosszabb hogy nem ismerem jobban az apám, a gyökereimet. Nekem is hiányozna....egy gyám aki kiszolgáljon vagy esetleg akire támaszkodnék. Az a baj hogy az apám is mikor iszik akkor ő is azt mondja hogy kéne neki egy gyám aki kiszolgálja, mikor józan akkor sincs meg egyedűl, nem öltözik fel rendesen, nem tudja ellátni magát.